Krisztus és Antikrisztus

A „Krisztus és Antikrisztus” című metafizikai értekezés a kozmikus körforgás egyre gyorsuló időfolyamában élő, önMAGuk és létük örök, változatlan forrását kutató tudatoknak szóló üzenet. Azoknak a figyelmébe ajánlom, akik már ráhangolódtak az általam közreadott szellemi tartalmakra, és azon sajátos fogalomkészletre, melyet az ezt megelőző művekben is használva, tisztázni igyekeztem. „Az ébredés metafizikája”, és a „Reductio ad Absolutum című művek folytatása ez, így a teljesebb érthetőség végett ezek ismerete szükséges. Jelen mű középpontjában az időnek, mint tudati koordinátának a problematikája áll, és ennek a Vaskorra jellemző tudati tendenciákkal való összefüggésekben történő kifejtése.

Ez a mű sok tekintetben összefoglalása annak a világlátványnak, mely az évek során feltárulkozott előttem, és amely akárcsak elődje, lényegében ugyanazon EGY és EGYetlen VALÓ részleges tükröződése. Lényegre törő és kíméletlenül őszinte, mentes minden igényétől a megfelelésnek. Nem azért íródott, hogy tetszés-nemtetszés tárgya legyen, hanem azért, hogy általa – az erre érzékeny tudatokban – ajtók nyílhassanak fel, vagy bizonyos felismeréseknek megerősítése lehessen. Ezek persze nagyon hangzatos szavak, ám ha kíméletlenül őszinte szeretnék lenni, akkor elegendő lenne annyit mondanom, azért íródott, mert meg kellett születnie.

A feltárulkozás kora ez. Ha mindenki éber lenne, mi értelme lenne a felébredésnek? Ha mindenki éber lenne milyen értéke lenne a felébredésnek? A hiány ad értéket mindennek, az emberi sorsokként, emberi sorsokban önMAGunk végtelenségéhez való visszajutásra irányuló törekvésnek, a történetek végtelen, kimeríthetetlen, páratlan, MAGasztos sokszínűségében. Ez minden korok valódi rendje. Ez a végtelen, kezdet és vég nélkül lévő Végső VALÓnak, EGY-ÉN-MAGunknak szent, kozmikus játéka, a lílá melynek titkát a májá fátyla őrzi, emberi létezésünkben.

Az ébred fel, kinek ébrednie kell. Az ébred fel, kiben EGY-ÉN-MAGunknak ébrednie kell. Az Álmodó saját álmának álmodottjában önMAGa jut vissza önMAGában, önMAGával, és önMAGán keresztül örök, éber, mindenható ÉNjéhez. Kinek füle van, hallja, kinek szeme van lássa, kinek szíve van érezze.

 

Az értekezés online is elolvasható illetve letölthető, lementhető PDF formátumban ide kattintva. (Az online olvasáshoz a böngészőjének rendelkeznie kell beépített pdf-olvasó bővítménnyel, mely a korszerű böngészők java részében alapértelmezett szolgáltatásként van jelen.) Ajánlott nyomtatási méret: A4.

EPUB és MOBI fajtájú e-könyv formátumok is elérhetőek a transzmEnta kiadó oldalán.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

14 hozzászólás a(z) “Krisztus és Antikrisztus” bejegyzéshez

  1. Remek írás briliáns gondolatok, magamat olvasom vissza mikor osztom az észt a szőlőben a gazdákkal borozgatva, miközben józanná iszom magam az istenek italával. Ez kész őrület!
    Dionüszosz nem véletlenül választotta a bort!
    Üdv:Csaba

  2. Kedves Csaba!

    Köszönöm ÉN-MAGunk “nevében”. Az tényleg nem mindennapi, ha ebben az írásban saját gondolataid tükrére találtál. Érdekes, hogy a bor milyen hatással van az emberi lényre, mert személyiségtől, élethelyzettől, lelki állapottól és tudati megvalósultságtól függően mindenkiben mást és mást erősít. A józanná ivás, csak igen keveseknek sikerül, az én személyes tapasztalataim szerint, de amint te is írtad nem lehetetlen 🙂

    Valamikor serdülőkorom vége felé, ifjúkorom elején nekem is voltak különös megtapasztalásaim a borral kapcsolatban. Az egyik legérdekesebb talán mind közül az volt, amikor olyan tudati gátak nyíltak meg egy esetben, aminek következtében Buda tanításairól beszéltem úgy, hogy előzetesen soha nem is olvastam semmiféle tanítást, vagy könyvet ilyen témában. (Egy osztálybulin történt mindez, a ballagásunk megelőzően) Ezt mások erősítették meg, ugyanis én semmire nem emlékeztem tudatosan ebből az egészből. Osztályfőnökömmel zajlott ez a beszélgetés, ő mesélte vissza nekem a banketten, teljesen elcsodálkozva azon, hogy honnan tudom én ezeket a dolgokat. Mire azt mondtam neki: nem tudtam hogy tudom őket. Olyasmi lehetett az egész, mint valami visszaemlékezés, egy módosult tudatállapotban.

    Mielőtt messze menő következtetéseket vonnának le egyesek, és pszichologizáló magyarázatokkal elkezdenék magyarázni a magyarázhatatlant, sietnék leszögezni, hogy mind a mai napig nem tudom, hogy konkrétan mit is beszéltem ott és akkor abban a helyzetben. A részegség határán azonban olyan módon léptem át, hogy abból nem a klasszikus értelemben vett kómás állapot kerekedett, hanem – utólag feltételezetten – egy azóta soha nem tapasztalt tudati kitágultságban képes voltam emlékezni arra, amit a mai pszichológia a kollektív tudattalan szintjének nevez, én azonban ma már tudom, hogy semmi köze sem volt a tudattalanhoz mindennek.

    Ez pontosan az emberi énem tudatosságát meghaladó olyan tudati térbe való bepillantás lehetett, mely tartalmaira nem véletlenül nem emlékeztem utólag. Ez csak évekkel ezelőtt lett érthető a számomra, és az világosodott meg majd 23 évvel a történtek után bennem, hogy az akkori éber tudatosságom nem tudott volna mit kezdeni mindezzel, ezért zárolódtak akkor számomra az emlékek. (Erre sokan cinikusan azt mondhatnák, milyen elegáns körülírása ez a részegségnek 😀 ) Azonban nagyon valószínű, hogy ezen tartalmak is elkezd(het)tek tudatosodni bennem – többek között – az utóbbi években, amikor arra is rájöttem, számomra már semmilyen italra sincs szükség ahhoz, hogy józanul is bolond legyek.

    Üdv: FJT

  3. Rátapintottál a lényegre amikor az ember megérik arra hogy a bor beavassa egy-Én-maga tudatába, akkor döbben rá a tudat feletti kitágultság létezésébe az egy-Én- tudat emlékébe. Mellesleg nekem akkor lett vége a kapcsolatomnak a kollektív tudattalan pszichológus nejemmel mikor a gazdaélet szépségét a fáradságos munka ellenére is többre tartottam a jövedelmezőbb Luciferi-ő-ismereti tréningnél.
    Engem a szőlő nevelt emberré ahogy nagyapám is általa lett bölcs .
    Ha nincs meg a kapcsolat a nevelttel akkor hogyan tanulhatnék egy bölcstől születettől?
    Kész őrület!
    Üdv:Csaba

  4. A Vaskor a tudattalanban való elmélyülés, a személyiség kultuszának az orgiája. Mammon, avagy ali(j)as “In Mon(K)ey we trust” pedig ama Disznófejű Nagyúr, kinek ma kultusza megkérdőjelezhetetlen. Pénzért bárki szerezhet magának “barátot” egy pszichológus személyében.

    Nem személyeskedésnek szánom, de ha ezen sorokat egy Ő-búvár netán mégis elolvasná, így ez jó próbatétel lehetne önmaga számára, hogy vajon önmagát, saját személyét kellő objektivizmussal tudná kezelni-e, saját hivatásától különválasztva eme személytelen kritikámat, ami – tisztelet a mindenkori kivételeknek és jelenlévőknek – mindössze annyi lenne, hogy én még annyi sérült, lelki beteg embert egyik “tudomány” területén sem láttam, mint a lélekturkászatot tanulók körében. (Személyes tapasztalat, és nem szeretnék általánosítani, könnyen előfordulhat, hogy csak nekem ilyen lesújtó a mintavételezésem) A rejtett hatalmi mániák kiélési vágya is nem egy általam ismert pszichológusnál jelen volt, melyet praktizálásuk során, “tudományos módszereknek” álcázva valósítottak meg. Ezt általuk meséltekből szüretem le, soha nem voltam páciense senkinek, tehát ez a “rokonszenv” nem személyes sérelem “gyümölcse”.

    A legtöbb pszichológus akkor teszi a legnagyobb jót a pácienseivel, ha megtanul őszintén, igazi, szívből jövő, szeretetteljes érdeklődéssel hallgatni. Csak hallgatni, figyelmet ajándékozni, ahelyett, hogy a páciensre páciensként tekintene. A mai világban a legnagyobb hiánycikk ez, mely minden valódi, önmagunkkal való szembesülést elindíthat. Sok ember, ha egy figyelemteljességében szembesítő közegben, kimondhatja azt, ami a lelkét nyomja, már el is indult a probléma megoldása felé. A kimondott szó mágia, és ebben is működik. A klasszikus társadalmakban a pszichológust, és az önismereti tréninget úgy hívták: közösségi élet. Nem csak ingyenes volt, de építő és beavató jellegű a benne résztvevőknek.

    Egy adott ponton felmerült bennem az a meglátás, hogy pszichológusnak többnyire azon emberek mennek, akik saját lelki problémáikat akarják mások betegségeiben “kúrálni”. Vak vezet világtalant, s mindketten gödörbe esnek. De akinek nincsenek igaz barátai, annak sajnos fizetnie kell ahhoz, hogy az egóját valaki vele, önmaga helyett, önmagával megismertesse, megtréningeztesse. Bodybuilding és EGObuilding, a vaskor extrém sportjai, avagy ugrás a semmibe. Na ez az igazi őrület 😀

  5. Tizenhét év alatt tapasztaltam meg azt a szellemi leépülést amit eme modern tudomány képes okozni egy ember ill a hozzá kapcsolódó emberek életében. Mások már előttem megfogalmazták, hogy a materializmussal beboltozták az eget, de amit utána a pszichológia a tudatalatti felszabadításával tett és tesz az már az alvilági erők pusztítása a tudat megsemmisítése: Az igazi őrület.
    Hamvas Béla mondta “Nem a betegnek van szüksége pszichológusra
    hanem a pszichológusnak betegre”

  6. Egy társaságban egyszer kifejtettem a véleményem ezen dolgokról, nem tudva hogy velem szemben egy pszichológusnő üldögél. Hamarosan be is kapcsolódott a beszélgetésbe, természetesen a mundér becsületét védve, és azt ecsetelve, hogy a pszichológia milyen hasznos segítség például a rossz szokásokról való lenevelésben stb. Érdemi párbeszédet nem lehetett folytatni vele, olyan mértékben volt indoktrinálva a materialista nézőponttal, amit ő maga humanizmusként élt meg. Itt egy nagyon lényeges kapcsolódási pont van a fent vázoltakkal.

    A jelen kor abszolút ütőkártyáinak egyike az emberbarát, embermentő, emberléptékű humanizmus. Báránybőrbe bújt farkas ez az eszme, melynek emberellenes arcát, csak az értheti meg, aki képes felfogni azt az egyszerű tényt, hogy azáltal, hogy az ember önmagát tette meg önmaga, és mindenek mércéjének, a viszonyítási alap már csak lefelé létezhet. Mivel felfelé nem lehet már tekinteni – Isten halott – így mi marad más, mint az állatvilághoz való (v)iszonyítása az embernek. A Teljesség örök mértékét vesztett ember, az állatok feletti, de az állatvilágból származó, olyan kifinomult ösztönlényként határozza meg magát – lásd szociáldarwinizmus és társai – mely immanens módon beboltozza önmaga felett az eget. (Az embert meghaladó törekvések mint pl. a transzhumanizmus viszont egy még ennél is sötétebb szellemi vákuumban határozzák meg az emberfelettit, mint technotranszcendes robotembert, az ufóktól “transzcendens” megváltást váró tömegekről nem is beszélve.) Mivel az ösztönvilág ténylegesen része az emberi lénynek, mindent ebből származtat és értelmez az emberi létben, így azon ösztönszerű tudati automatizmusokat, melyeket tudattalan, vagy tudatalatti néven nevesít, tesz meg minden emberi motiváció kizárólagos forrásának. Ahogy te is írtad, ezzel a pokol kapuit nyitja meg az emberi tudatban. Miért is?

    Az örök mérték elvesztésével, mivel az ember már nem tud ÉN-MAGa felé tekinteni, ezért nincs is hová törekedjen. A vertikális tudati sík létezése – IstenMAGunk, EGY-ÉN-MAGunk felé törekvés és az abban elérhető, valódi ÖNmeghaladás az ÉNmegvalósítás szellemi útjai által – gyakorlatilag kitörlődik az emberi tömegek tudatából. Ezzel párhuzamosan pedig minden tudati erő, és irányultság a horizontális tudati síkban nyilvánul meg, vagyis az önmagától, önmagáért létező, mulandó lét, az élet, a természet istenítése, materialista magasztalása kerül az előtérbe. Ennek az önmagába zárultságnak az egyik legnagyobb paradoxona az, hogy bár a materialista tudatformába zárult emberi tudat, csak az anyagi létezést tartja valóságosnak, és látszólag az anyag imádatában van elmélyülve, magát az anyagi világot mégis egyre kevésbé tiszteli, egyre jobban kihasználja, egyre jobban kizsigereli, pusztítja, és végül egy globális trágyateleppé alakítja az egészet. Az imádat tárgyát, az istenített anyagot megszentségteleníti.

    Egyre nagyobb megapoliszokban él, melyek működési elve az, hogy az általa materialista romantikával tekintett természettől mindent elvesz, majd mindent hulladékká, mocsokká degradálva zúdít vissza a szeméttelepekre. Belepiszkít az ivóvizekbe, majd eme nedűt visszaereszti a folyókba. Természetesen eközben mindvégig arról harsog a szent, megváltó szcientifizmus kórusa, hogy ma már milyen modern szennyvíztisztítóink vannak stb. Ám a valóság valahogy mégis, egyre disszonánsabb képet mutat. Ezen folyamatokat ugyanis a tudatalatti, ösztönszintű életélvezési vágyak vezérlik, melyek önmagukba zárják a nekik önmagát átadó embert. A fogyasztói társadalom a legsötétebb tudatforma, ami a tudattalan erőinek a felszabadítása által jött és jöhetett létre. A kis gömböc csak zabál és zabál, és csak kevesen értik meg, hogy egyszer törvényszerűen ki kell pukkannia az egésznek.

    A pszichológia, mint tudomány, tökéletes kiszolgálója ezen folyamatoknak. A motivációs tréningek, a személyiségfejlesztés és egyéb népbutító, néphülyítő, a tudattalan késztetéseit erősítő pszichologizáló irányzatok csak és kizárólag az örök mértéket veszített társadalmak jellemzője. Amikor az ember az egójába zárul, azt képzeli mindenek forrásának, okának, kezdetének és végének, akkor a horizontális síkon való tudati utat abszolutizálja úgy, hogy ráadásul erről az abszolúcióról fogalma sincsen. Minden korok valós szellemi beavatása ezt, vagyis a horizontális tudati sík abszolutizmusát hivatott megtörni az emberi tudaton belül, a vertikális sík megjelenítésével. A csúcs az, hogy a jelen korban sok, önmagát spirituálisnak hirdető irányzat, pszichologizáló eszközöket használva ad “beavatást” a híveinek. Ez pedig a valódi vég szellemi értelemben, a “fény kihunyása” és a tudattalan sötétségébe való száműzetése.

    Krisztus keresztrefeszítése, nem a Kali Yuga kezdete volt, sokkal inkább annak a mérföldköve, hogy megnyílt az út az Antikrisztus egyeduralma felé. Akik a kereszténység kanonizálását, államvallássá való tételét nagy, és dicsőséges eseményként értelmezik, nem látják az érem eme oldalát. Túl azon, hogy Krisztus története sokkal több ennél, és elsősorban az emberi lény beavatódásának örök szimbóluma, azzal, hogy ez a történet a történelemben konkretizálódott, hogy maga a krisztusi minőség emberi testet öltve megfeszíttethetett, mindent elárul a jelen kor természetéről, melyben maga az Emberi Lény lett a keresztre szögezve. Az emberi tudat emberfeletti valósága lett a tudattalanba beleszögezve. De ne feledjük, nem ez a történet vége. A történet vége a feltámadás, és sajnos ehhez képest a keresztény templomok teli vannak aggatva véres keresztekkel. A kereszt beavató szimbólumára – a vertikális és a horizontális tudati sík – egy véres emberi test lett szegezve. A tudattalan sötét erőinek a megerősítése az is, hogy a vallás maga előtt tolja immár 1000-1500 éve ezt a véres keresztet. Mintha ez lenne a leglényegesebb az egész történetben.

    A halál – szellemi értelemben – ténylegesen fontos, és kikerülhetetlen mozzanata a beavatódás történetének, de ezen momentum túlhangsúlyozása legalább olyan pusztító jellegű, mint például a mai kor személyiségfejlesztő, önmotiváló, egyéniségre koncentrált, pozitív gondolkozást, önhipnózist istenítő, és az érem másik oldalát figyelmen kívül hagyó, a tudattalan erőit felszabadító pszichologizáló törekvése. AZ EGYensúly hiányzik mindkét megközelítésből, az az EGYensúly, mely által a valós szellemi beavatás az adott emberi lényben megtörténhet. A végletekbe való beleragadás és beleragasztás mindkét megközelítés, melyek meghaladása szükséges, ha a lét valódi Forrásárban akarjuk feloldani, meghaladni emberi létezésünket. Ez nem más, mint a tapasztaló tudatnak, a kereszt két szárának a metszésPONTjába való visszatérése, mely által mindkét sík valósága EGYesülhet, és a tudat MAGosabbra avatódhat, önMAGa, EGY-ÉN-MAGa örökkéVALÓságának tudásában.

  7. Cégünkhöz 2017 januárjától jár egy Coach akivel egy pár percre szóba elegyedtem mert összetörte a méregdrága mobiltelefonját.
    Próbálta magyarázni hogy egy sikeres ember nem jelenhet meg másképpen mert akkor elveszti a hitelességét.
    Kérdezte tőlem ,hogy miért én nem vágyódom a sikerre nem akarok pl egy Yacht-ot ? Erre azt válaszoltam neki hogy nem, mert már van.
    Van egy a Balatonon egy az Adrián és egy a Vörös tengernél.
    Honnan kerítettem ennyi pénzt? Nyertem a Lottón!
    Akkor miért dolgozom itt? Mert szeretem a munkámat, szeretem a munkatársaimat, szeretném ha mindenki megértené egymást és ha végre világbéke lenne.
    Ekkor jött rá hogy hülyének nézem.
    Isten országának a titkait nem lehet kutyáknak és disznóknak adni ill. elmagyarázni mert eleve más dimenzióból szemléljük a világot.
    http://www.bujiferenc.hu/download/buji3/buji3_04.pdf

  8. „Ez kész őrület!”
    „Kész őrület!”
    „Igazi őrület.”
    „Ekkor jött rá, hogy hülyének nézem…” (!)
    Mert… „Csak az fogja föl, akinek megadatott”
    „Ember és ember között nagyobb a különbség , mint egyes állatfajok között.”
    „Ez kész őrület!”

    „Remek” árukapcsolás, és az arra fogékonyaknak kiváló „szellemi” pozíCIONálás…(igaz, hogy „én” is szaros vagyok, de ha a fejemet kilógatom, az már „jó” pozíCION, mert a többi fölött „érzem” MAGomat…, s ha a többire közben rá is taposhatok (ez már hardcore Ószövetségi)… nyam-nyam…)) :

    „Már magából abból az egyszerű tényből, hogy az Emberfia tanítványok szűk körét gyűjtötte maga köré, elkerülhetetlenül következik, hogy mást kellett tanítania nekik, és mást kellett tanítania a „kívülállóknak”. Ha ez nem így lett volna, értelmetlen lett volna tanítványokat gyűjtenie maga köré…”

    És a schluss vicc:
    „Voltaképpen a keresztény emberek döntő többsége nem az Emberfia specifikus, tanítványainak szóló tanítását követi, hanem azt az általános erkölcsi tanítást, amelyet már az Ószövetség is megfogalmazott, s amit Krisztus szerint mindenkinek magáévá kell tennie, függetlenül spirituális képességeitől. Mindenkinek – kivéve tanítványait, akiknek azért nem kell követniük ezt a tanítást, mert nekik egy magasabb tanításhoz kell tartaniuk magukat.”
    pozíCION…!
    (Ilyenkor úgy érzem jó dolog MADAR-SKY embernek lenni, és kifejezetten örülök annak is, hogy a „szláv” nyelvekben ez a hülye szinonimája, mert nekünk még megadatik, hogy „tollas lehet a hátunk”… :)))

    Szép Napot!

      • Tanítvány bárki lehet, akit a mester, vagy a mesterek kiválasztanak, jó példa erre az Apostolok kezdetben meglehetősen ügyefogyott csoportja. Tanítás viszont mindig két irányból, de egy irányba tartóan 6-6, belülről a lélekMAG megértetése, rendezése, hívása szerint és kívülről a befogadó illuzórikus világ megmérettetése/megpróbálása, vagy bizonyos „kiválasztott” esetekben, de mégis korlátozott mértékben a direkt tanításai szerint .
        A tiszta tudás szavak mentén nem átadható, mert akit még tanítani kell, az értelemszerűen a tanítás pillanatában még nem értheti azon a szinten a tanítást, mint amilyen szinten átadja azt a tanító, ha egyáltalán valódi és nem megélhetési önjelölt pozíCION tanítóról van szó (Figyelmes odaadó tanítványnál később a tanítás beérhet. A már meglévő tudás előhívását (a ráébresztést) itt nem tanításként kezelem). A tiszta szellemiség sem alakul ki olvasás vagy előadások hallgatása által, az Apostolok csapata is a Szent Szellem/Szent Lélek kiáradása után világosodott meg, és nem a tanításoktól (az utat persze be kellett járniuk, de egy valódi mester az arra méltóvá válóknál igazán nem a direkt tanításokkal 6, hanem a kegye által, ami nem direkt tanítás). Hitem szerint a MAG MAGában hordozza a tiszta szellem minden eszenciáját, és mikor eljön az ideje, ez a szellem megrepeszti az elme kemény burkát, hogy a MAGból kirügyező tiszta szellemiség a fény felé növekedhessen…
        A direkt tanítás csak útmutató lehet (W.S. : A kimondhatatlan…), mert az minden egyes elmének mást fog jelenteni a befogadási szintjétől függően. Mivel a befogadási szintek eltérőek, valóban létrejön bizonyos hierarchia, de ez rendkívül bizonytalan terület, és az elme szintjén a helyén nem mérlegelhető.
        Manapság jellemző, hogy a thradíCION iskolák erősen megtévesztett ügyfelei lehülyézik a kevésbé művelteket, és az „életüket” alvóbb állapotban megélőket, eljátszva/előadva a „szellemi” hierechia pozíCIONjait, pedig ugyanúgy az elméjükben élnek még, mint akiket lesajnálnak/lehülyéznek. Viszont egy MAG(j)ától is lélekként (minőségként) élő embernek nincs szüksége arra, hogy Buji Ferencek fecsegéseit olvassa (Valójában senkinek sincs erre szüksége, csak az elme folyton éhes és zabálni akar…).

        Nagyon szeretem ezt a tiszta lelki/szellemi karaktert:
        https://www.youtube.com/watch?v=55W2RTTwNH0&feature=youtu.be&t=5514

        Szép Napot!

  9. A teremtés rendje: Hierarchia az EGY-LÉNY-EGűségben.

    A megnyilvánult világ rendje: MÁSság az EGYsÉGben.

    A különbözőség, a differenciáltság, és a különböző képességek: valóság. Az egyenlőség azonban fantáziálás arról, ami soha nem is volt és soha nem is lehet. Legfeljebb egy olyan világban, ahol semmiféle megnyilvánultság sincsen.

    Az individuális létezés alapja, a különbözőség és a megkülönböztethetőség. A Teremtő alászáll Teremtményként önön teremtésében, és önMAGától KÜLÖNbözőnek éli meg magát, és önön létezését. Az önMAGához, önMAGán át, önMAGÁban vezető utak mind a létszintek, a tudati megvalósítottság szintjeinek számtalan lehetőségén át vezetnek. Hogy ezek létezhessenek, ahhoz különbözőség kell. Hogy bármi megnyilvánulhasson különbözőség kell. A létrendi hierarchia pedig nem más, mint az a létra, mely a Föld és az ÉG között létező azon, hierarchikus létszintek összessége, melyek nem azért léteznek, hogy egyesek többnek, vagy kevesebbnek érezhessék magukat egymástól, hanem azért, mert ez a megnyilvánult világ játékának a rendje. Aki egyenlőségjelet tesz a szellemi minőségek között, az magát a teremtés lényegét tagadja. A teremtés lényege a végtelenség az EGYségben. A különbözőség az EGYben. EGYszerre EGY és EGYszerre MÁS. De nem egymás ellenében, hanem egymást kiEGÉSZítve.

    A különbözőség, a differenciáltság, a szellemi lajtorja hierarchikus volta nem emberi találmány. Valóság. Ebben a világban is jelen van, és minden világban jelen lesz, amiben jelen lesz a dolgok különbözősége, a minőségek különbözősége. Aki ezt tagadja, az saját MAGát nem értette meg. Bizonyos tanokat csak bizonyos emberek érthetnek meg. Atomfizikus sem lehet mindenki, ugyanúgy, mint a magasrendű spirituális tanok értője és élője. Azonban ettől az atomfizikus még nem kevesebb, és nem alávalóbb mint létező a létezők között, “pusztán” a lét végső forrását illető valóságban, valódi TUDÁSban való avatottsága különbözik a Krisztusétól. A tudósnak nincs tudása csak ismerete, Krisztus MAGa a TUDÁS azonban. A világban lévő különbözőséget kár tagadni, ám ugyanakkora hiba lenne ezeket arra használni, hogy egyik ember a másiknál többre tartsa vagy értékelje önMAGát. Ez pont a krisztusi tanok félreértelmezése. A hierarchia valójában nem önkényes megkülönböztetést jelent, hanem VALÓS TUDÁSBA való AVATOTTSÁGOT, mely tudás kézzelfoghatóan mutatkozik meg az adott ember életében. „Gyümölcséről ismeritek meg a fát”

    Arisztotelésznek is volt exoterikus és ezoterikus tanítványi köre. Ha még Arisztotelész is tudta, hogy a tudás nem osztható meg bárkivel, – csak az ismeret, az információ – akkor Jézusnál miért elfogadhatatlan ez? Ezzel Jézus nem zárt ki senkit sem a Mennyek Országából, pusztán mindenkihez úgy szólt, hogy az az ő szellemi felfogóképességének, befogadóképességének megfelelő lehessen. Különbözőek vagyunk, különböző képességekkel. Ez azonban a létezés sokszínűségének a lényege. A valódi tudtás pedig csak az, ami EGY-ÉN-MAGomra vonatkozik, minden más ismeret.

    ÉN és IS-TEN – végső valóságként EGY VAGYOK. A megnyilvánult létben azonban saját istenségemtől létszintek sokasága, világok sokasága választ, választhat el. Ez nem tetszés vagy nemtetszés kérdése, hanem a szellemi valóság létezésének egy alapvető törvénye. Ha kiállnék az utcasarokra, és azt kiáltoznám, ti mind istenek vagytok, vajon elérne-e az emberekhez az üzenet, vagy sokkal inkább őrültnek néznének? Mert minden valós spirituális tanítás lényege az, hogy a teremtmény visszajuthat saját teremtői valóságához. Ám ezek az egyenlősdi elvében nem megjeleníthető, leginkább megjeleníthetetlen, csak a valódi ezoterikus tanokban megjeleníthető olyan paradoxonok, melyek a végső Igazságra irányíthatják azon létezők tudatát, kikben megvan a fogékonyság, a képesség ezen VALÓ értésére és érzésére.

    Nem én – mint individuum, mint ember – választom a hierarchiát, amikor alászállok a teremtett világ valóságában, hanem az emberként alászálló Isten, EGY és EGYetlen VALÓ. Van valami azonban – és ez minden létezés alapját képezi – mely mindenek felett ál, és ez az a SZER, az a REND, melyben a dolgok egy tökéletes, harmonikus, igaz és igazságos hierarchiában létezhetnek, mely hierarchia SZOLGÁLJA a létezőket és nem kiszolgáltatja a legvégső VALÓnak az embert. Azonban ennek a megtapasztalásához elengedhetetlen az őszinte alázat önMAGunk felé, mely a tű fokán való átkeléshez szükséges. Kinek füle van hallja, kinek szeme van lássa, kinek lelke van: érezze.

  10. Kedves SZN!

    Köszönöm, hogy bővebben kifejtetted, mi az a szemléleti pozíció, amelyből a világot (világod) tekinted. Azt már magam is számtalanszor leírtam, és nem egy művemben közzé tettem, hogy a szellemi hierarchia semmire senkit nem jogosít fel. Aki magát naggyá akarja tenni, annak utolsónak kell lennie. Aki első akar lenni, annak szolgálnia kell. Kit és mit? IS-TEN MAGát Mind-ÉN-KIben. Nem ragozom ezt, mert már magamat is unom e tekinteben. A tudatszintek, az éberség fokozatai, a spirituális értelemben vett ÉN-megvalósítás szintjei természetszerűen számtalan, egyénileg változó átmenetet képezhetnek. KÉTségtelen azonban, hogy EGY dolog mindegyikben közös. Az emberi tudat horizontalitásában ütnek “léket”, hogy a lét vertikalitása megjelenhessen, és ama bizonyos létrán, az emberi lény önMAGa Forrásához egyre közelebb kerülhessen. A létra fokai azon hierarchikus szintek, melyekről már beszéltem.

    Azonban mint minden, ez is az EGY ás EGYetlen VALÓ része. A tanítás és a tévtanítás is: ÉN VAGYOK. MAGomban, MAGom által és MAGommal létezhet. A tévtanítás is javára válhat annak, kiben ISten-MAGa ébredni akar, és a legtisztább tanítás sem fog semmit sem mondani annak, kiben aludni szeretne. Mert a tan és a tanítás csak az emlékezésben segít, önMAGában valóban nincs beavató ereje. De nagyon fontos része lehet a beavatódás útján, az EGY-ÉN-MAGunkra való emlékezésben, annak aki ezt a játékszert választotta magának a földi létezésben.

    Nem vallom magam tradicionalistának, soha nem csatlakoztam semmilyen spirituális áramlathoz sem, de látom azon értékeket amelyeket ezen szellemi áramlat képvisel. Látom azt is, melyek azon tudati korlátok, melyek nem magából a metafizikai tradíció létezéséből, hanem sokkal inkább az azokat magyarázók szellemi irányultságából fakadnak. A megnyilvánultság, a teremtettség teljesen tudati és mentális, azaz az EGYetemes Elme és az ebből kiszakadt individuális elmék tükrében létező VALÓ, tudati tükröződése. Tévedés azonban azt hinni, hogy az Elme, nem foghatja fel önMAGa forrását. Az elme meghaladása, az individuális elme meghaladását is jelenti, azaz az EGYetemes Elmévé váló kiteljesedést. Az individualitása korlátaitól megszabadult tiszta, EGYetemes Elme az felfoghatja önön forrását – Istent, EGY-ÉN-MAGunk vagy bárhogyan is nevezzük ezt – azáltal, hogy EGYbeolvad vele.

    Erről tényleg nem lehet beszélni, ezt csak megtapasztalni lehet. Tapasztalathoz azonban még mindig szükség van tapasztalóra, tapasztaltra és tapasztalásra. A felébredés nem a tapasztaló és a tapasztalt végleges megszűnése, hanem annak a felismerése, hogy a tapasztaló és a megtapasztalt tapasztalás nem két, egymástól külön álló valóság, hanem EGY és EGYetlen VALÓ, mely végső soron EGY-ÉN-MAGom VAGYOK. Az egyedi megtapasztalás azonban valóban nem átadható szavak segítségével. Vitatkozni felőle, pedig lehetséges, de valójában értelmetlen.

    Hogy kinek mire van szükség önmaga egyéni, emberi útján azt azonban nem tudhatjuk. Lehet, hogy sok embernek hiteltelen, értéktelen, vagy érthetetlen ami általam adódik közre. Ám legyen, nem akarok már senkit sem ennek a szemüvegén keresztül ítélni meg. (Ami időtlen igazságot tükröz, az úgyis megállja helyét emberi személyem nélkül is, ami meg nem, az had pusztuljon el.) Hogy kinek mi a véleménye bizonyos dolgokról, azt pedig szívünk joga elfogadni vagy sem. Azonban a végső VALÓt keresőnek egy határon túl csak vélemény, csak nézőpont létezik, és nézőpontok és vélemények végtelen kavalkádja, mert megvilágosodik benne, hogy saját MAGa VALÓja túl van minden ítéleten és ítélkezésen. Ahhoz azonban előbb a dolgok különböző SZEM-PONT-OK szerinti megkülönböztetésének, megítélésének a megtapasztalására is szüksége lehet. Nem mindenkinek. Sok és sokféle út létezik, mely önMAGunkban, önMAGunhoz vezet.

    Béke Mind-ÉN-KInek!

    • Érték minden tanításban, eszmében található, ebben rejlik a megtévesztő erejük. Ha nem mézeskalács házikóval tálalnák fel önmagukat (lényegük sötét részeit is), a kutya sem csorgatná a nyálát rájuk… Jó MAGom is tanult a thradíCION iskola tanításaiból (A boszorkány tanyákhoz kellő tisztelettel kell közeledni!), de nem szabad elmenni szó nélkül az önbecsapó, megtévedt gyakorlataik, a valódi gyökereket (tradíciókat) teljesen félreértelmező, azokat a korszakunk hazugságaihoz igazító tanításaik, és a fekete mágikus törekvéseik mellett sem!
      Az elme a fogalomtáramban egy erősen korlátolt, kemény, védelmező, önző és egyben éhes tudat szint (test). (Az anyag is tudat, csak az a tudatnak egy még durvább állapota, befogadó teste.) Ezért nálam az a helyes megközelítés, ha eljön az ideje, az elme lényegül át felpuhulva, megszelídülve (vonzással, és taszítással) tiszta szellemmé/tudattá.

      Örülök, hogy vannak még olyan naiv MADAR emberek, kiknek tollas lehet a hátuk. 🙂
      “Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.”

      Szép Napot!

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × 1 =