Elme és Tudat

Ha az emberi lény valóságát igyekszünk feltárni, előbb utóbb beleütközünk az elme és a tudat fogalmába. A mai korban rengeteg kísérlet született az elme és a tudat meghatározására, ám a mi vizsgálódásunk tárgya szempontjából ezek teljességgel használhatatlanok, mivel sem a vallási sem a tudományos értelmezések nem tartalmazzák azt a szemléleti lehetőséget, melyben tágabb összefüggések megértése válhat lehetővé. Ezért sajátos módon először is megkísérlem a két fogalom minél pontosabb meghatározását, mely nélkül továbblépni lehetetlen. A hétköznapi életben a legtöbb esetben mind az elme, mind a tudat fogalmait úgy használjuk, hogy valójában csak homályos sejtéseink vannak azzal kapcsolatban, hogy beszélgető partnerünk mit is ért rajta. Mindkét fogalomhoz többnyire vagy tudományos-materialista, vagy vallásos-misztikus elképzelések tapadnak, metafizikai értelmezésük azonban homályba vész, így nem tárulhat fel az a magasabb rendű perspektíva, amiben az ember maga nyerhet egy sokkal teljesebb képet önmaga valóságáról, mely valóság túlmutat az anyagi létezésen.

Napjainkban az elme fogalmát többnyire a racionális gondolkodási készségekhez tapadó gyűjtőfogalomként írják körbe. Ide sorolják a racionális, kognitív képességeket, az agyi működések különböző manifesztációit, az érzékelés bonyolult fizikai rendszereinek koordinációs és analitikus tevékenységeit stb. Hogyan határozható meg az elme a tudományos sztereotípiák és a vallási elképzelések mellőzésével? Legelőször is azt kell tisztázzuk, hogy egyetlen meghatározás, egyetlen gondolati modell sem azonos soha a valóság teljességével. A fogalmi gondolkodásnak továbbá van még egy sajátossága, nevezetesen bármilyen fogalmi rendszerben, a használt fogalmak csak más fogalmak által írhatók körbe, határozhatók meg, ezért minden fogalmi rendszer csak önmaga definíciói által, egy önmaga által épített gondolati modellrendszeren belül értelmeződhet. Ebből következik, hogy a fogalmi gondolkodás által létrehozott fogalomrendszerek, önmagukba záródva lehetnek csak abszolút jellegűek, de más rendszerekhez képest relatívak, ezért a különböző gondolati modellek között az átjárhatóság sok esetben lehetetlen, mivel nincs egy olyan abszolút közös fogalmi rendszer, mely által az egyes rendszerek egymásban azonos módon értelmezhetőek lehetnének. Ezért van az, hogy például a tudományon belül is hatalmas szakadékok tátonganak az egyes részterületek között, mivel nem létezik az a mindent áthidalni képes, egységes és egzakt metanyelv, melyben a különböző részek tartalmai egymásba konvertálhatóak lennének. A meta-tudományra tett eddigi kísérletek a valóságban semmilyen komoly eredményt nem képesek felmutatni, és hogy ez miért eleve abszurd elképzelés, az a fentiek alapján érthetővé válhat. A fentiek ismeretében, mindezeket érvényesnek tartva a saját gondolati modellünkre, nézzük, hogyan határozhatjuk meg az elme, és a tudat fogalmát.

rps20141218_005611

Az Elme

Az Elme az emberi lény által érzékelhető és megtapasztalható valóság teremtésének tisztán szellemi minőségű eszköze, mely magában foglalja mind az általa teremtett valóságot, mind a benne megélhető és szemlélhető valóságot. Az elme egyszerre teremtője saját valóságának és egyszerre szemlélője annak. Az elme képes úgynevezett belső – egyedi, individuális, egyéni – és közös, (kollektív) egyetemes valóság megkülönböztetésére. Az EGYből tekintve két ilyen, egymástól különálló és egymástól független valóság nincs, ez az elme valóságába bezárult tudat megélése csupán.

A Tudat

A tudat az emberi lény saját lényegiségét, létezését, egyediségét, önazonosságát magában foglaló, azt érzékelni, azzal azonosulni képes létező. A tudat azonosul a valósággal, a Lélek átérzi, átéli, megéli azt. Metafizikai értelemben megkülönböztetendő az egyedi, személyes emberi én-tudat, és a minden létező személyes, egyedi én-tudatot magában foglaló, magában egyesítő EGYetemes tudat. A kettő valójában EGY és ugyanazon lényegiség, az EGYetemes tudat az abszolút lét része, mely nem szeparált, az emberi lények egyedi, személyes én-tudata ennek az EGYetemes tudatnak az egyedi valóságokba bezárult részei. Az egyedi én-tudat tehát valójában nem más, mint az EGYetemes tudat önmagától való elkülönültségének a képzete, mely képzet a fizikai, érzéki valóság anyagtudatba zárultságát hozza létre és tartja fenn.

(Az emberi tudat nem az agy terméke, amint a minden ok-okozati viszonylatot fordítva látó materialista tudomány, saját gondolati predefiníáltságából eredendően azt tévesen sulykolja. Az elme szintén nem az agy terméke. Az agy pusztán az a fizikai szervünk, melyet fizikai szinten az elme, és az elme által teremtett valóság kizárólagosságának az illúzíójába bezárult, egyedi emberi tudat használ. A tudat használja az emberi agyat, és megnyilvánul általa, de léte nem függ tőle, hanem a fizikai, érzéki valóság függ a tudattól. A sorrend nem felcserélhető, egymással nem behelyettesíthető az elme és az agy. Például az agyi működések sérülése esetén nem az elme sérül, hanem akadályoztatottá válik annak működésének fizikai, érzéki szinten való megnyilvánulása.

Az agyi működés a sor legvégén helyezkedik el, mely olyan, mint a számítógép szoftvere és hárdvere közti viszonylat. A számítógépben sem a hárdver szüli a szoftvert, hanem a pusztán szellemi valóságként megszülető szoftver tárgyiasul a számítógép hárdverében, és annak fizikai működésében. Ez a legegyszerűbb példa a mai korban, mely megérteti velünk, hogy fizikai valóság nincs szellemi valóság nélkül, és hogy ilyen értelemben minden fizikai valóság tisztán a szellemi valóság megtestesülése, érzéki megnyilvánulása, vagyis az anyagi valóság tulajdonképpen nem létezik mint önálló lényegiség, hanem csakis mint a szellemi valóság része.

A gondolat nem agyi termék, hanem a szellemi valóságban létező informális valóság, mely végtelenül sokszínű, és fizikai szinten elsődlegesen agyi működésekben realizálódik. Az ideák a fizikai valóságtól függetlenül öröktől fogva létező szellemi ősképek, ezek megnyilvánulnak a teremtésben. Az ősképekből származó, az elme által érzékelt és kivetített képek, racionalizálódva gondolatok formájában jelennek meg az emberi tudaton belül, majd ezeket az elme aktívan teremti, és önön teremtését valóságként szemléli.)

rps20141218_002921

Elme és Tudat – Tudat és Elme

Az elme megteremti és kivetíti a valóságot, majd szemléli azt (modellt alkot róla), de az elme tudat nélkül nem létezik. Az elme nem tud önmagáról, az elméről viszont a tudat tudomással rendelkezik. Az elme eszköze az EGYetemes tudatnak, és a mindent önmagában foglaló és önmagából kiárasztó, kibontó ŐS-Tudatnak. Az ŐS-Tudat az elmétől független, kauzalitáson túli állapota minden megnyilvánulatlan és megnyilvánult Létnek és annak hiányának a Nemlétnek is egyszerre. Az EGYetemes tudat fogalmilag analóg az ŐS-Tudattal, az ŐS-Tudat azonban minden tudat forrása és szülője, minden belőle fakad és belé tér vissza.

Az ŐS-Tudaton kívül tudatossága nincs sem a létnek, sem a nemlétnek. Az ŐS-Tudat EGYséges, EGY és osztatlan. Az ŐS-Tudat az EGYetemes tudaton belüli egyedi, személyes, egyéni (individuális, perszonális, ego) tudati szeparációban számtalan, potenciálisan végtelen számú én-tudatra ébred, az emberi lények egyedisége tehát egyedül ebben az elkülönültségben létező és létezőként megtapasztalható valóság az ŐS-Tudat, az EGYetemes tudat számára.

Az elme az EGY, az EGYetemes tudat, végső forrásként pedig az Ős-Tudat eszköze arra, hogy tetszőleges valóságokat teremtsen. Az a paradoxon, hogy az elme egyaránt teremtője, kivetítője, szemlélője a valóságnak a következő módon oldható fel:

I. EGY és EGYetlen EGYetemes elme létezik, melyből EGY és EGYetlen valóság árad ki. EGY és EGYetlen valóság van, ez A Valóság: Az EGY.

II. Az EGYből megnyilvánuló valóságot a kettősségben – polaritás – az EGYetemes elme teremti, ez a teremtés pedig az egyedi, személyes elmék segítségével végtelen egyedi, személyes valóságra képes szétválni, és továbbteremtődni.

III. Az elme egyszerre teremti és egyszerre szemléli az így teremtődő valóságot, de az elmének két módusza van, az egyik a racionális, a másik az intuitív módusz. Amikor az elme a maga által teremtett valóságot szemléli, azt racionális módon csak az érzéki szinten, érzékek által megtapasztalt valóságról absztrahált gondolati modellalkotás által teheti.

IV. A ráció nem képes az EGY és EGYetlen valóság Intuitív látására, érzékelésére, mivel a ráció a megkülönböztetés, a differenciálás eszköze, és így a valóságot bármilyen gondolati modellben is szemléli, soha nem az abszolút valóságot magát látja, hanem az általa róla absztrahált relatív valóságrész-modellt, és ezen modellek száma végtelen, akár csak az EGY és EGYetlen valóság.

V. Ami és aki képes a Valóság teljességében létezni, anélkül hogy szemlélné azt – így mentesülve a szemléleti módok differenciáltságából adódó elkülönültségtől – az az EGYetemes Tudat, végső soron az ŐS-Tudat. Az ŐS-Tudat képes egyedül minden szemlélet meghaladására és EGYesítésére, az Elme racionalizálásától független, egy és osztatlan intuitív tudati valóságban, melyben minden EGY és EGYetlen, osztatlan, abszolút valóságként létezik.

VI. Az EGY és EGYetlen valóság az Elme racionalizáló tevékenysége számára tehát nem látható, csak önön valósága, mely egyedi valóság minden ember egyedi modellalkotó képességének függvénye. Ez a magyarázata annak, hogy bár csak EGY abszolút valóság van, az egyéni ember, személyiségébe zárulva teljesen eltérő valóságokat él meg. A hangsúly pedig a megélésen van, mert itt válik nyilvánvalóvá, hogy mi is az a bonyolult viszony, mely az emberi lényen belül a tudat és az elme között létezik, a Lélek által.

VII. A valódi látó – és nem pusztán csak szemlélő – az a Tudat, mely képes átlátni az Elme valóságteremtő játékán. A tudat nem az elme teremtménye. Az egyedi tudatok személyes, individuális valóságának a teremtője az elme, és ennek az egyedi tudati valóságnak a megélője, átélője, az egyedbe zárult EGYetemes tudat, mely tudatában van az elme által kivetített valóságnak, és annak hogy az elme ezt modellként racionalizálja, de egyedi tudatrészként ennek a tökéletes tudása az egyedi, individuális, egyéni tudat, az emberi lélek anyagi valóságba való bezáródásakor elvész, pontosabban beszűkül, a lélek tudattalan részének a tartalmává lesz.

rps20141218_002949

Következtetések

Az Elme teremtője, de mindig csak szemlélője és nem látója A Valóságnak , mert az EGY és EGYetlen valóság látására, csak az elme valóságának abszolutizmusából kiszabadult, újra EGYetemessé nyílt tudat képes. Az elme lehet a tudat börtöne, de lehet a tudat megélésre szomjazásának a kielégítője. (Egyik a másikat nem kizáró, hanem kiegészítő, az ŐS-Tudatnak, mint egésznek ugyanis az elme valóságába kell részként alászállnia, így amnézis által meg kell feledkeznie önmaga végtelenségéről, hogy átadhassa magát az elme teremtő erejének végtelen potenciáljának. A végtelen végessé válik, hogy önmagát részként tapasztalja meg. Az anamnézis ennek az ellenkezője, mikor a rész újra egyesül az egésszel, ez az egyesülés teljes mértékben tudati folyamat, amikor az elme valóságának kizárólagosságából az ŐS-Tudat, önMAGa EGYetemességének tudatára ráébred, ez az emberi tudati út isteni kiteljesedése.)

Látás csak az érzékek világán túli, az anyagi lét kizárólagosságának tudatából újra kiemelkedett Tudat számára lehetséges. Ez az állapot a Tudat számára egyben azt is jelenti, hogy az Elme teremtette valóság viszonylagosságán felül kell emelkedjen. Az emberi lény érzéki valósága viszont nem létezik az Elme működése nélkül. A Tudat számára tehát a tiszta, érzékek világától nem elhomályosított abszolút látás, emberi anyagtudatba zárva nem lehetséges. Az elme értelmez, de értelmezni csak az érzékelt és megélt valóságot lehetséges. Fizikai, anyagtudatú valóság tehát csak akkor létezik a Tudat számára, amikor az bezárul az Elme által teremtett valóságba, és azonosul azzal. (a rész önabszolutizálása) A tudatnak az anyagi világ valóságába történő bezáródása az elme által megteremtett valósággal való azonosulással együtt történik.

A fizikai, érzéki valóság egy Tudatállapot. Az EGYetemes tudatnak az egyéni tudatba bezárult állapota, mely az EGYetemes elmén belül, az EGYetemes elmétől elhatárolódott egyéni, individuális, egyéni én teremtett valóságát érzékeli, és éli meg.

Nincs tudattól független fizikai valóság, és anyag sem. Minden valóság tudati valóság, a tudaton kívül valóság nincsen, mert minden valóság csak a tudaton belül létezhet. Az EGYetemes tudat (Egész) résszé válva, önmagától tudatilag elkülönülve bezárul az EGYetemes elme valóságába, (kollektív valóság, világ) azon belül pedig az egyéni, individuális, egyedi valóságba, valóságokba (személyiség), és azzal azonosul. Az Ős-Tudat – az EGYetemes elmével EGYetemben – végtelen számú VilágEGYetemet képes teremteni, amikor az EGY-ÉN, az EGYetemes tudat potenciálisan önMAGában, önMAGától végtelen, egyedi, személyes, egyéni valóságaiba zárul be.

Az EGY-ÉN tudati álma – mely az önön EGY és EGYetlen valóságától való szeparáció és mulandóság a viszonylagosságok világában – az egyedi, személyes, egyéni énnek, éneknek: A Valóság. (az érzékek világában)

Az EGY-ÉN EGYetemes tudata, örökkéValósága – a viszonylagosságok anyagtudatú érzéki valóságába zárulva – mely önmagát egyedi, személyes, egyéni énnek, éneknek képzeli: Álom.

A Teremtés, minden teremtett világ valósága az ŐS-Tudat, az EGYetemes tudat álma, mely a világteremtő EGYetemes elme által teremtődik meg, ez mindig a primér valóság, amiben aztán továbbszövődnek az egyedek szekundér szubrealitásai, vagyis egyedi, individuális, egyéni valóságai, végtelen, korlátlan lehetőséggel.

EGY az ŐS Teljesség, Isten, és az ŐS Teljesség, Isten: Az EGY.

rps20141218_002742

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennégy + 18 =