Utóirat helyett

Nincs változás, nincs fejlődés, nincs evolúció. Van helyette viszont VALÓSÁG. Megszületsz erre a bolygóra, és ugyanaz az örök lény fog távozni innen, aki kezdettől fogva van, volt és lesz. Amit változásnak, fejlődésnek hiszel az nem más, mint a tudatod fókuszának a valóságra való rátágulása. A megélések, az élmények és a gyakorlat által és csakis azáltal szerzett tudás az amivel gazdagodva távozol, egyéniséged semmit sem változik, nem változhat, mert az a teljesség része, mely öröktől fogva az aki, és ami a teremtője által lett. Minden más önámítás. Amint kutyából nem lesz szalonna, úgy valódi belső lényegünk sem lesz mássá, a legvadabb önámítás következtében sem.

A valóságot formálni csak annak van hatalma, aki először is mindent félretéve a hamuban sült pogácsával a vállán nekiindul a világnak, hogy mindenről maga szerezzen tapasztalást, maga alkosson képet. Ameddig elhiszi amit mások róttak, mondtak vagy kőbe véstek, addig az élő valóság csak halott csontvázként fog zörögni számára elméje börtönében. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy mások nem tapasztalták meg végtelen korok láncolatain át a tudat valóságra tágulásának útját, és nem hagytak nekünk jeleket. Pusztán azt jelenti, hogy mi is ugyanúgy meg kell szerezzük a valóságban és csakis a valóságban gyökerező valódi megélések által saját meg és MAGértésünket, mert csak a valóság az amiben szembesülhetünk valódi önMAGunkkal, az örökkévaló élő egésznek a részeként: A Teljességgel. Azzal a teljességgel, mely mi MAGunk vagyunk, és amely Teremtőnk része. Bennem van Teljesség, és én benne vagyok a Teljességben. MAGom a Földben, és MAGomban a Föld. MAGom az Égben és MAGomban az Ég. Ami egy, és ami közŐS az pedig az isteni MAG, az ŐS-Tudat. Az út önmagamban tart önmagam felé, mert maga vagyok egyszerre a mindenség része és egyszerre a mindenség, mely képes ráébredni önMAGa lényegére. A valóságra, az egy és egyetlen örök valóságra, mely magában foglal minden létező valóságot: Az EGY örökké-VALÓSÁGa.

Az Emberi Lény hasonlatos ahhoz a fához, melynek valódi gyökerei az égben találhatóak. A szellem valóságából és valóságában létezünk, és örök, halhatatlan szellemként a mulandónak hitt valóságban testet öltünk. A valóság csak az idő burkában mulandó, az örökkévalóság végtelenségében viszont örök. Az örökkévaló magában foglalja mindazt, amit mi a mulandóság világaként élünk meg emberként. A valóság egymásba záródó vagy egymásból táguló végtelen tér, melynek határa nem ott ér véget, amit tudatunk a “világ végeként” észlelni képes. (Ez csak a mi tudat-érzékelésünk eredménye, pontosabban önmagunk tudatának a bezárása az eddig megismertbe, azáltal, hogy tagadjuk, vagy nem akarunk tudomást venni arról, ami ezen kívül létezik, létezhet.) A valóság sehol sem ér véget. A valóság sehol sem kezdődik. A valóság VAN. Folyamatosan létezik, és örökké volt, van és lesz. Magunk benne foglaltatik, és magunkban foglaltatik benne. Minden létező egyszerre és egy és egyetlen térben és időben létezik benne, egyedül a tudatunk az, mely mindent elkülönít benne. Ez az elkülönülés és elkülönítés pedig EGY-ÉNiségünk létezéséhez szükséges és nélkülözhetetlen. Tagadni mindezt lehet és kell, mert az egyéni megismerés része, így  juthatunk el arra a pontra, ahonnan beláthatjuk: immár felesleges.

Álmok vagyunk az álomban, valóság a valóságban. Az álmot képzeljük valóságnak, és a valóságot képzeljük álomnak. Valójában minden ugyanannak ez egy és egyetlen valóságnak a része. Az álom maga a valóság, és a valóság maga az álom. A kettő magomban egyesül vagy magomban válik szét, és teremt ezer és ezer színes világot. Az álom megtestesül a valóságban, és a valóság átszellemül az álomban. Mindkettőnek egy a forrása. Az EGY a forrása. Egyről úgy juthatunk a kettőre, a megnyilvánulatlan teljességből a megnyilvánult valóságba, ha a tudat(unk) ketté osztja a valóságot. Amikor belépünk a kettősségbe, az örök választások birodalmában, akkor testet ölt bennünk a valóság. Testet ölt a teremtő álma. Az álom átfordul a valóságba, hogy a valóság teremtődésében a teremtő a világot álmodhassa tovább. A teljességet, melyben minden látszat ellenére minden együtt és egyben létezik ugyanannak a végtelen isteni valóságnak a részeként.

Minden harc valóság, és minden harc egy álom. Amikor harcolunk egy MÁSsal, az EGY harcol önmagával, amikor álmodunk az EGY álmodja MAGát. Velünk és Bennünk. Vele és Benne. Nincs rajta kívül, pusztán a mi tudatunk rekeszti ki önmagát belőle. De ez az állapot valóságos, pont annyira valóságos, amennyire én MAGomban megélem. Ez a varázslat, és a MAGia. A  valóság mágiája, a végtelen valóság teremtődésének és teremtésének mágiája. A Teremtő minden létező összessége, teljessége, aki és ami mindent magában foglal. Nincs rajta kívül, mert Ő MAGa a tér, és Ő MAGa van MAGomban, MAGom az Ő terében és az én terem az ami MAGomban terem. A tér és a termés. Teremtő és Termő tér. Az idő benne jön létre, amit mi linearitásként érzékelünk az valójában a tudatunk érzékelésének a terméke. Az idő valóságos, de nem kizárólagos valósága a teljességnek. A létezés ugyanis nem az idő függvénye, hanem az idő a létezés függvénye. Az idő a létezés megnyilvánultságának az érzékeléséhez szükséges. Itt fordul valóságba az álom, és itt válik mulandóvá a múlhatatlan. Az álom valóság és a valóság álom. Nincs tagadás, csak örök együttlétezés. Teremtés és teremtődés. Örök és múlhatatlan tánc a valóság kötelén. Minden harc minden küzdelem valóságos. Minden harc és minden küzdelem álom. A valóság a tudat álma, és a tudat álma a valóság. A tudat ébredései kitágítják az álmot, és egyre tágabbra nyitja a kapuit a valóság megismerésének. Mert az én álmom az én valóságom, és az én valóságom az én álmom, de mindkettő az EGY és EGYetlen isteni örökkévaló része. Az álom az álomban, való a valóságban. Rész az egészben, ki- és beteljesülés a teljességben.

Az én választásom: a VALÓSÁG. Az ébredés az álomból, az álom az ébredésben.

Az én választásom: az ÁLOM. Az álom az ébredésben, az ébredés az álomból.

Itt, a földi létben testet öltve választanom kell. Megtapasztalás és megélés által gazdagodni és gazdagítani a valóságot, az EGY valóságát és tovább álmodni az EGY álmát, a VALÓSÁGot, az EGY MÁS-aként így lehet. Az álom így bomlik ki bennem, s én így bomlok ki az álomban örökké, szüntelen létezésben, szüntelen változó valóságban, az örök és múlhatatlan egy és egyetlen Örökkévalóságban.

Az ÖrökkéVALÓSÁGban állok. Minden létező Köz-ÉP-ÉN. A múlhatatlanban múlatom EGY-SZERrre múló és múlhatatlan valóságom. Isten arcot ölt bennem és én arcot öltök Istenben.

Egy MAG.

bekes-to

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

Egy hozzászólás a(z) “Utóirat helyett” bejegyzéshez

  1. Rehabilitáción vagyok!

    Semmi dolgom, s annyi minden a teendő.
    Nézem hogy milyen film kerekedik az életben, amiben mindenkiben tört-ének, s veszem észre, hogy pont Most Játsszák A Legjobb Rész.
    Látni, hallani, érezni, tudni, elengedni, megengedni gyakorlok!
    Néha fájdalmas, néha boldog és örömteli, néha szomorú és vad, néha édes és csodás, néha fenyegetőn emelkedő és szerelmesen lejtő.
    Egyszerűen mind erre terelnek az események. Csak lenni, s a színészi munkát élvezetté tenni, testet-szellemet-lelket etetni!
    S ha kihagyom, mélyen erős vad hullámok taszítanak a múltba, vagy a jövő szövevényei hitegetnek délibábbal és akkor a hiánya lép érvénybe a Létezésnek bennem.
    Figyelek, hogy Tudjam, s Tegyem, ami belülről fakad, hisz áhítozik arra érvényesüljön, hogy a szépségére fény derüljön.
    Mindőnkben Egy az Igazi, egyedi minőség, míg minden más mulandón élettelen!
    Szeretetem, mint Ég, örök: Szálem

    Rehabilitáción vagyok!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.