EGYedem bEGYedem EGYségtánc

Igyekszem mindig általam észlelt jelenségekre felhívni a figyelmet és soha nem személyes kritikát fogalmazni meg. Kérem az olvasót, hogy az alábbi, spirituális berkekben igen érzékeny témát mely az egység általam észlelt aspektusait járja körbe úgy kezelje, mint egy véleményt a sok közül. Nem kinyilatkoztatás ez, csak az EGY egy földi MÁSának egyéni, bizonyára tökéletlen meglátása.

Spirituális, magyarul lelki értelemben az EGYség egy lelki-tudati állapotot jelent. Az egység állapota csak egyéni megélés segítségével ismerhető meg. Minden egyéni megélés egyedi, amint minden önazonossággal rendelkező egyén más és más módon érzékeli és éli meg azokat a tartalmakat, melyekre az emberi tudat megnyílni képes. Minél tágabb módon képes az emberi tudat rátágulni az egy és egyetlen valóságra, annál teljesebb lesz számára az egység állapotának megélése. Lelki értelemben az egység állapotának a megélése egyesülést jelent saját önvalónkkal, istenünkkel, saját teremtőnkkel. Ez az egylényegűség állapotának a megélése.

Mivel minden emberi lény saját, egyedi önazonossággal és érzékeléssel rendelkezik, ezért semmilyen intim, valódi belső egységélmény nem kommunikálható. Az Istennel, a Forrással, a Teremtővel való újraegyesülés élménye – melyet nevezhetünk egységélménynek – minden emberi lény EGY-ÉNI, egyedülálló megélése, mely belső tartalma semmilyen szimbólummal (nyelvi vagy képi) nem azonosítható, vagy ha igen annak közlése szükségszerűen hiányos, és töredékes. Az Istennel való egyesülés maga a SZER-ELEM beteljesülése, ez a beteljesülés pedig minden emberi lény legbensőségesebb, legszemélyesebb megélése, mely semmilyen módon nem közölhető, nem rangsorolható, nem megítélhető, nem egységesíthető, nem érzékeltethető és nem megjeleníthető.

Az EGYség fogalmát meg lehet próbálni különböző minőségi definíciókkal körbehatárolni, de ez semmi más nem lesz, mint az adott egyén, adott értelmezése, mely nem terjeszthető ki semmire és senkire. Ha ez megtörténik, abból könnyen dogma, vallás, követendő hitelv, spirituális etalon lesz, melyben erőszakos halálra ítéltetik maga az EGYSég megélésének szentsége.

Metafizikai értelemben az EGY a minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan potencialitás teljessége. A lét és a nemlét benne még nem különült el. Az elkülönüléshez, vagyis a létre-jövéshez szükséges hogy az EGY megossza magát, létrehozza a polaritás létsíkját, melyben bármilyen potencialitás létrejöhet. Az EGY-ség ezért egy passzív, megnyilvánulatlan létállapot. Ez a minden mind-EGY állapota. Amikor az egyben lévő potencialitások a megvalósulás állapotába lépnek, akkor viszont szükségszerűen be kell lépjenek a polaritásba, máskülönben semmi sem létesülhet, nem jöhet létre. A potencialitások, a valóság végtelensége így tud kibontakozni, létesülni. Amikor tehát az EGYből belépünk a KETTŐSsségbe, folyamatosan választások elé vagyunk állítva. Végtelen számú lehetőségekből kell ugyanis – behatolva a létbe – létrehozzuk, megteremtsük a saját valóságunkat.

A végtelen valóság potencialitásaiból egyszerre mindig csak egy lehetőséget választhatunk ki egy döntésünkkor. Így teremtődik a mi egyéni, egyedi valóságunk, mely viszont semmi más, mint az eleve létező egyetlen valóságban található potencialitások egyedi választásainak összessége, eredménye. Minden emberi lény a végtelen valóság egy végesített része, vagyis bevégzője, beteljesítője saját sorsának. Mindenki egyéni sorsa az egy és egyetlen, végtelen isteni valóság potencialitásaiból kiválasztott lehetőségek megvalósult fűzére. Egy példával élve: képzeljük el hogy a valóság egy végtelen halmazú mozaikkockák együttese. Ezekből minden egyéni döntésünkkel kiválasztunk egyet, ami aztán az általunk teremtett mozaik – valóság – megformálásához szükséges. Az egyéni valóság benne foglaltaik abban az egy és egyetlen Isteni valóságban, melyben a maga választása által a saját valóságát létrehozza. A végtelen isteni valóságon belül a teremtés hierarchiájának a rendjében így jönnek létre egymáson belül (koncentrikus körök) a különböző valóságvilágok. Erre most nem térek ki részletesebben.

the-vortex-alan-kenny-2

Mindezt azért kellett dióhájban kifejtsem, hogy rávilágíthassak arra, hogy az az egység, egységtudat – ma egyre jobban terjedő spirituális értelmezése – véleményem szerint sok esetben részleges, vagy teljes félreértelmezése az EGY metafizikai lényegének. Az az alapvető probléma, hogy a spiritualitás – magyarul lelkiség – szintjén nem értelmezhető sem az EGY, sem a valóság, sem az abban létrejövő egyén, és annak egyéni valósága. A spiritualitás ugyanis az EGY, és az EGY valóságának a teljességét leegyszerűsíti a lélek, vagy a lélek-tudat szintjére. A spiritualitás egység értelmezése abban az értelemben, hogy minden MIND-EGY és mind egyek vagyunk, az egységtudat idealizálásához vezet. Így jöhet létre a megvilágosodás sokféle, egymásnak ellentmondó értelmezése, mely szerint a megvilágosodás az egységtudat legtökéletesebb szintje, mely felett nincs már semmi sem. Vegyük sorra ezeket a jelenségeket.

Ha az emberi lény EGY a Teremtőjével, a Világegyetemmel az nem jelenti azt, hogy jó ember, vagy rossz ember, “spirituális” ember vagy “materiális”. Ez semmit sem jelent, mert minden létező az EGY része. Ez nem választás, nem döntés kérdése, ez VAN. Ehhez az EGY és a Valóság metafizikai megközelítése szükséges, mert ez nem a spiritualitás síkja, hanem az azt meghaladó, ám a lélek síkját is magában foglaló szellem síkja. Amikor ezt a két síkot durván egybemossuk, akkor persze az egy és az egység értelmezése egyre kuszább, egyre értelmezhetetlenebb lesz. A mai kor divatos spirituális irányzataiban pedig ez történik. Jönnek valakik, meghatározzák az egység fogalmát, majd azt igyekeznek etalonná, mércévé tenni mások számára. Akik nem felelnek meg ennek, azok a “nem spirituális, egységtudatú” emberek. Kérdem én, ki ítélheti meg, minek alapján, hogy bárki milyen módon képes MEGÉLNI az egységtudatot mindennapi életében? Szükséges-e ehhez “spirituális” ember legyen az illető, vagy egész egyszerűen az is elég, ha mindezekről fogalma sincs, egész egyszerűen csak együtt él, együtt lélegzik minden élővel, és főleg arra nincs igénye, hogy ezen megéléseit elkülönítve nevesítse, még inkább “spirituális”, “egységtudatú” stb. bélyegekkel illesse? (Banálisan fogalmazva: az egyszerű lelkű János bácsi, anélkül hogy önmagát “megvilágosodottnak” hinné, rendelkezhet-e egységtudattal? Miért ne élhetne egységben, sőt a legteljesebb egységben a teremtett világgal, anélkül, hogy ezt fogalmilag nevesítené, vagy tudatosítaná életében. A valódi létszakralitás megélése vagy nincs, vagy egyszerűen csak VAN valaki életében. Megnyilvánul, mert éli, anélkül hogy elkülönítené az életében mindezt, és például a “spiritualitás”, “egységtudat”  címkéjét aggatná rá ő maga, vagy a külső szemlélő. “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”)

Úgy érzékelem, hogy a mai kor “spirituális irányzatai” ugyanúgy irányítva vannak bizonyos címkékkel, guruk, mesterek, spirituális tanítók egységmeghatározásaival, a “spirituális” fogalmi definícióival, mint az intézményesített vallások a maguk dogmáival, rendszereivel. Ráadásul, a mai kor “spiritualitása” és annak követői még többre is tartják magukat a dogmatikus, intézményesített vallások rendszerénél és azok követőinél. Ez a fajta spiritualitás ugyanolyan kalicka, ugyanolyan ketrec, melynek az a legnagyobb vonzereje, hogy ezt az emberek saját maguk választják, saját maguk kreálják benne a valóságukat de a mások által már jó előre előkészített “spirituális mozaikokból”. (Amikor magam pedig ilyen módon “megvilágosultnak” képzelem, az az illúzióm keletkezhet, hogy az általam megvilágosulatlannak tartott embertársaim fölébe kerekedtem. Önámítás ez, a spiritualitás színes köntösében.)

Ahhoz, hogy az ÉLET létrejöhessen, ahhoz hogy mindez működhessen, a teremtettnek ki kell lépnie az EGYség, a létezés statikus ÁLLapotából. (Ugyanakkor így is az EGY részei maradunk továbbra is, csak tudatilag elkülönülve, hogy megszülethessen az önazonosságunk tudata, mellyel párhuzamosan az egységtudatunk is megmarad, de szükségszerűen háttérbe szorul a tudati mezőnkben) Tudatilag ezért nem maradhatunk EGYségben, mivel öntudatra, önazonosságra, így elkülönülésre van szüksége minden teremtménynek a saját egyéni létezéséhez, cselekvő és döntésképességhez. Amiben viszont EGYek maradunk mindezek ellenére az az EGY. Akár megvalósulásunk során, akár megvalósulatlanul ugyanis mi vagyunk az EGY. EGYütt és EGYedül. Miért nem tudok tehát eggyé válni azzal a törekvéssel, mely lassan etalonná, spirituális embermércévé és fokmérővé válik, nevezetesen az EGYség spirituálisan egységesítő fogalma?

Azért, mert ez az egyre jobban terjedő, divatos értelmezés ugyanolyan önazonosság vesztés, tudati önmegsemmisítés felé tereli az emberi lényt, mint ahogy azt a vallások intézményesített istenképe tette. EGYség-tudatú ember ilyen módon csak az lehet, akinek valaki meghatározza az EGYség fogalmát. Az egység pedig ilyen értelemben eleve egy elkülönített ideát, eszmét, nézőpontot fog jelenteni. Az egységtudat bármilyen értelmezésének kizárólagossá tevése, sulykolása és annak követése tökéletesen alkalmas az emberi lény teremtő egyéniségének felszámolására, még mielőtt az rádöbbenhetne valódi EGY-ÉNiségének megismerésének, kibontakoztatásának, uralásának fontosságára és szerepére. Nem véletlenül jöttünk létre, és nem véletlenül különültünk el. Egylényegűek vagyunk, az EGY MAGunk vagyunk, de a kollektív egységtudat irányított spirituális elve, az számomra nem más mint egy újabb szellemi olvasztótégely, melyben nem a sokszínű megvalósulás és kibontakozás, teremtés és teremtődés felé halad az emberi szellem, hanem az eggyé olvadás, a programozott nirvána, a megsemmisülés felé. Ez is egy út, egy megtapasztalás, de KÖZ-ŐS, EGY-ÉNekre alapuló teremtő világ megteremtésére nem alkalmas.

yin-yang

Számomra az “egységtudat” jelentése a következő: tudatában vagyok annak, hogy minden létező forrása, teremtője, létrehozója, éltetője az EGY, én pedig az EGY megvalósulásban lévő része vagyok. Az egy bennem és én az egyben.

Ez viszont nem egy amorf, passzív, semleges, megvalósulatlan létállapotot jelent a földi léten belül, nem valamiféle visszaolvadást, hanem ellenkezőleg. A Valóság élő változó, mely az Örökkévalóság létező változatlanságához képest nyer értelmet. Én-tudatommal tehát beléptem a változásba, a létezésbe, a teremtésbe, magam mögött hagyva tudatilag az egységet. Olyan ez, mint a születés. Ahhoz, hogy megtapasztalhassam az addigi világomon kívül létező világot, meg kell haljak az anyaméh biztonságának és melegének, és meg kell szülessek az ismeretlen felfedezésében. A kettő egyszerre nem lehetséges.

Tiszteletben tartom mindenki meggyőződését és egység vagy egy értelmezését. A megsemmisülés ugyanúgy választható mint a megvalósulás, a teremtés az EGYben. Mindenki tehát maga kell eldöntse, hogy a lét potencialitásai közül mit választ. Ezen írásomat lényegileg összefoglalva csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a mai kor “tömegspiritualitása” ugyanolyan egyéniségromboló, teremtésellenes eszmei kábítószer, mint amilyen az intézményesített vallás. Mindkettő egy passzív, kezelhető, irányítható szürke masszává igyekszik gyúrni az embert, csak az egyik az egyéni választás aranykalickáját, míg a másik az erőszakos térítés eszközeit használja fel. Én ilyen módon nem akarok egységtudatban élni semmivel és senkivel. Miért? Mert EGY vagyok. Ez pedig nem egy tudatállapot, nem egy választás, nem egy döntés, nem egy újabb spirituális bölcsesség. Ez VAN VALÓSÁGa. Az én felfogásomban nincs spirituális vagy materialista ember, csak ember, akinek a tudata szűkebb vagy tágabb mértékben nyitott a valóság teljességére. Minden ember test-lélek-szellem teljessége. (elkülönítem ugyanakkor a közgondolkodásban létező materialista vagy a spirituális megközelítését a valóságnak, de én magam a valóságot ilyen módon nem szétválasztani, hanem a szellemben – mint minden létező lényegiségében – egyesíteni törekszem)

Számomra nem létezik a vallási értelemben vett megvilágosodás. A megvilágosodás egy spirituális eszme, ami egy ÁLLapot elérésére, és abban való megállapodásra akarja rávenni az embert. Minden állapot statikus, minden statikusban megszűnik az élet. A földi lét az élet megtapasztalását szolgálja, tehát így pont ezt utasítjuk el, az ebben szerezhető megéléseket. Hierarchia van, a teremtő szellem hierarchiája, melynek megismerésében ébredések sorozata által juthatunk egyre “feljebb és feljebb*”, a végtelen isteni valóság megismerésében, melyhez tudatunknak az egy és egyetlen isteni valóságra való rányílása vezet. Az Út, az Igazság pedig a beavatódás, a megélés tudássá válása az Élőben. (* Képletesen értendő, nem térben. A “feljebb” az én értelmezésemben a tudatunk szakadatlan megnyílásának folyamatát jelenti, az őt addig meghaladó valóság teljességének az egyre tökéletesebb befogadására, ami egyúttal a lét vertikális síkján való emelkedést is magában foglalja.)

Nem vagyok “spirituális ember”. “Spirituál” IS vagyok. Emberi Lény vagyok, Isten teremtményeként magam is társteremtője Istennek, akinek teste-lelke-szelleme van. Ha csak “spirituális” ember lennék, akkor nem lehetnék ember. Akkor kiragadnék valamit, és fontosabbá tenném a többinél. Akkor testre – mint a szellemnek az anyagban megtestesült valóságára és az abban szerezhető megélésekre – nem lenne szükségem. Számomra Emberi Lényként egyaránt fontos a test-lélek-szellem megbonthatatlan EGYsége. Nincs szükségem mások által definiált “egységtudatra”, mert tudatom más nem is lehet mint az EGY, mely minél jobban képes rányílni önmagára, léte annál teljesebb. Valamiért viszont azt választottam, hogy végtelenként a véges illúziójába zárkózzam be. Elkülönültem. Teremtmény és teremtő lettem. Az EGY Ős-Tudata tudatja Önvalóját, hogy Önmagában Önmagát megtapasztalhassa, megélhesse Önmagamban vagyis bennem.

EGY-ÉNiség vagyok, és azért jöttem erre a Földre, hogy az EGY KETTŐSSÉGÉT megismerhessem. Célom nem a nirvána, hanem a teremtés megismerése, gazdagítása. Még nem tapasztaltam meg a Mindenséget ahhoz, hogy saját elhatározásomból visszatérjek a semmibe. Szeretem az Életet, és vágyom az abban megismerhető megtapasztalásokra, megélésekre. Szeretem az Életet, de bármikor képes vagyok meghalni bele. Hogy újra, és újra megszülethessek a lét megértésére. Amit leírtam, az pedig egy nézőpontja az EGY egy megvalósult és megvalósulásban (ÉLET) lévő EGY-ÉNiségének, aki elfogadja, tudja, hogy rajta kívül még végtelen egyéni nézőpontja létezik ugyanannak a létezőnek. Nem AZ Igazság amit leírtam, mert tudom, Igazság csak EGY VAN. Ez az Igazság végtelen részre osztja magát a teremtésben, de mindenek teljessége csak EGYben, csak a Teremtőben ismerhető meg. Emberi mivoltunkban csak a töredékeit képzeljük a végtelen Igazság egészének. Vagy azt gondoljuk, hogy az Igazság megismerése lehetetlen. Egyedül a bennünk élő Istennek nincs lehetetlen, s ÖN-MAGát – az Igazság forrását – MAGunkban rejtette el. “Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülről. Az Egy műve a varázslat.”  Mindnyájan a Teremtő teremtő EGY-Éniségei vagyunk, akik önmagukat EGY-MÁSban, az elkülönültség földi dimenziójának tükreiben ismerik meg. MAGomban MAGodra ismersz-e? MAGodban MAGomra ismerek-e?

Szeretettel: a MÁSik TE / F.J.T.

*********

fent-lent

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

16 hozzászólás a(z) “EGYedem bEGYedem EGYségtánc” bejegyzéshez

  1. Kedves Jocó testvérem.

    Tényleg úgy gondolod, hogy ha a játéknak “itt” vége, akkor irány a semmi??
    A játszótérről a gyerekek “általában” az otthon melegéhez térnek vissza!

    Üdv:Goorran:))

    >> Még nem tapasztaltam meg a Mindenséget ahhoz, hogy saját elhatározásomból visszatérjek a semmibe.<<

    • Kedves Goorran testvérem!

      Pont ellenkezőleg, mivel úgy gondolom a játéknak itt még nincs vége 🙂 A bennünk lévő létrán magasabbra mászva még számtalan játszótér vár ránk, a maga érdekességével. Tehát én még nem tapasztaltam / hattam meg a Mindenséget, a benne létrejött összes teremtéssel. Az Út folytatódik. A kereszt – mint a lét iránytűje – azt mutatja, hogy nem csak a horizontálison, hanem a vertikálison is vannak még meglepetések.

      Az írásban konkrétan arra értem ezt, hogy vannak olyan spirituális egységértelmezések, melyek teljesen passzívvá, élő halottá teszik az embert, mivel egyénisége felszámolására, és teljes passzivitásra szólítják fel követőiket. (ezek egész konkrétan az egyes buddhista vallási irányzatokból átemelt nirvana koncepciójának egységtudatba oltott és internacionalizált verziói) Mindenki azt tesz, amit megtapasztalnia kell, de nekünk tetsző világot, világokat teremteni csak valódi EGY-ÉNiségünk megismerésével, és teremtő erőink aktív, tudatos használatával lehetséges. Passzív üzemmódban, és az “egót leépítve” egy másik irányát járjuk meg a létnek. Én nem ezt választottam, nem ezért jöttem ide.

      Szeretettel: a MÁSik TE

  2. A spiritualizmus csak a vallás a mai korra szabott változata. Isten-felsőbb hatalom, felsőbb én. Sátán-pénz. Mennyország-egység. Pokol-anyag. Pápa-guru. Püspök-közismert tanító. Pap-mezei tanító. Mise-tanfolyam.
    Szent könyvek és szentek-Bölcs mondások és megvilágosodottak.
    Inkvizíció-kiközösítés.
    Alapjaiban teljesen ugyanaz.

    Egyetértek veled, szerintem is ez a valódi irány, amit írtál. Pont az ellenkezője amerre a spiritualizmus mutat.

    • Igen, ugyanaz a szellemi erőtér, csak újracsomagolva. E mellé pedig felzárkózik a tudományos-materializmus vallása, amit persze az érintettek nem kedvelnek ha mások vallásnak neveznek, mert szerintük a tudományos-materializmus kritikusai csakis spirituális tévelygők, vagy sötét, vallási fanatikusok lehetnek. Csak arra nem gondolnak, hogy létezik élet mind a spiritualitás, mind a vallás, mind a tudomány berkein túl is. Méghozzá micsoda Élet…

      • Találó megfogalmazás hogy szellemi erőtér. Ha megnézem, nincs is igazából más képviselve itt a Földön. Ebben az erőtérben zajlik a mindennapi élet.
        A mai modern kor tulajdonképpen ennek a terméke.
        Aki érzi magában azt hogy ő most azért van itt hogy egy másik minőséget képviseljen és meghaladja ezt a teljesen abszurd valóságnak nevezett rendszert az azért felvillanyozza az embert.

        • >> egy másik minőséget képviseljen << Ugyanezt látom én is, valójában a küzdelem a minőségek között zajlik ezen a síkon. Tömegtudat szinten pedig a teremtés rendjének kifordított paródiája vált "valósággá". Ez ugyanakkor tényleg egyedi, hihetetlen megtapasztalásokat eredményez, még ha nem is fájdalommenteset. Jó lecke, örök megtapasztalás ez, és ösztönzés lehet, ha vissza akarunk térni a teremtés rendjéhez.

  3. A teremtéssel szerintem nincs semmibaj, a baj azokkal van akik alattomos érdekektől vezérelve termtŐT játszanak, miközben a materialista “értékeken” kívül semmit sem képesek teremteni.

    Néha már úgy érzem, hogy bandákba verődve szívesen vissza másznék az ágak sűrűjébe élvezni a teremtés csodáját:))

    • Egyetértek, a teremtéssel tényleg nincs semmi baj.

      >> Néha már úgy érzem, hogy bandákba verődve szívesen vissza másznék az ágak sűrűjébe élvezni a teremtés csodáját:)) << Az evolúció nem létezik, az ember erre a legkiválóbb példa. Ez egyben a majmok szerencséje. Ők ugyanis mereven elhatárolódnak azon elképzeléstől, hogy a homo sapiens sapiens az ő génjeikből fejlődött volna, (ha igen, akkor szerintük az csakis DEvolúció lehetne) másrészt kétségbe vonják, hogy az ember rendelkezik-e bármilyen értelemmel, amit az ő fogalmaik szerint intelligenciának nevezhetnének. 🙂

  4. Néhány kérdésem lenne hozzád:

    Ki vagy mi az Isten/Teremtő, akire hivatkozol? Ezt honnan lehet biztosan tudni?

    Teljes bizonyossággal meg tudod-e válaszolni az alábbiakat: (Ha igen, honnan van a teljes bizonyosságod)

    1. Kicsoda az ember? Honnan van a személyessége? Mi az élet(ének) értéke?
    2. Honnan jön az ember? Honnan van egyáltalán bármi ami létezik?
    3. Mi a válasz a halálra?
    4. Mi az erkölcs és honnan származik?
    5. Honnan jön az ismeret? Honnan tudhatjuk, hogy amit tudni vélünk, az megfelel a valóságnak? Vagyis honnan tudhatjuk, hogy nem tévedünk?

    • Bármilyen általam készített meghatározást hozhatnék a Teremtőre az nem a valóság lenne. Írásaimban már többször leírtam, milyen értelemben használom az Isten/Teremtő szót. Ajánlom figyelmedbe: http://blog.fazekas.info/2013/06/23/hierarchia-rend-es-apokalipszis/

      A kérdéseidre a válaszokat magadnak kell megkeresned. Az én bizonyságom nem adhatom át senkinek, hiába osztanám meg, mert a lényege átadhatatlan. A szavak és a szimbólumok nem alkalmasak az egyén egyedi, megélt valóságának a kommunikálására, ilyen értelemben minden írás, szimbólum csak töredékes valóságot adhat vissza. A válaszok ott lapulnak bennünk, minden élőben, és abban a műben, mely az én megtapasztalásaimból leszűrhetően nem a véletlen folytán jött létre.

  5. Kedves Jocó!

    “Az egység állapota csak egyéni megélés segítségével ismerhető meg.”Igen.De..

    Az EGY-séget szerinted nem elég csak hinni? Feltétlenül meg kell tapasztalnia az embernek?

  6. Kedves Nedvig!

    Hogy ki mire vágyik, és mi elégíti ki, az teljesen egyéni. Egy példával szemléltetve, hihetek abban, hogy képes vagyok megsütni egy kenyeret, és meg is maradhatok ezen hitemben anélkül, hogy bármit is tennék azért, hogy megsüssem a kenyeret. Én csak a saját véleményem tudom elmondani, a saját megtapasztalásom, a saját megélésem, pontosabban mindezek héját tudom csak átadni: szavakat, mondatokat. Ezzel kapcsolatban röviden annyit, engem a kenyér megtapasztalása sokkal jobban érdekel, mint a puszta hit.

    Hit – Megtapasztalás – Tudás – Bizonyosság

    A hit nagyon fontos, mert arra való, hogy azt, amiben hiszek megpróbáljam megtapasztalni. Amit megtapasztalok, az tudássá érik, a tudás pedig bizonyosságot szül, abban, hogy a hitem tárgya valós, igaz, megtapasztalható TUDÁSon alapul, a tudás tárgya pedig IGAZ.

    Hinni bármit elhihetek, de ez még nem jelenti azt, hogy a hitem tárgya IGAZ. Hihetek valótlanságban, hazugságban, vagy bármiben aminek semmi konkrét igazságtartalma sincsen. Mindenkit arra biztatok, így téged is, hogy ha bizonyosságra vágysz, akkor tedd próbára hited. Ha igaz a hited, igaz megtapasztaláshoz, tudáshoz és bizonyossághoz vezet. A hit viszont nem tudás, nem bizonyosság.

    Az EGY mindaddig hit, ameddig meg nem tapasztaljuk a valóságát, létét, igazságát. Az EGY tudása pedig elvezet minket a bizonyosságra, hogy minden létező OKa, Forrása, értelme, léte és létezése EGY, mely benne van minden létezőben, és minden létező pedig Őbenne.

  7. Egy videómegosztón hallottam egy beszélgetést, amelynek a lényege az volt, hogy az EGYség megtapasztalása után a személyek élete mondhatni teljesen megváltozott, már eltűntek pl. a vágyaik, más lett a viszony a gyerekeikhez vagy “lazák” lettek -mert nem vették komolyan a dolgokat-, ami nem feltétlenül lehet előnyös a mai világban…

    • Véleményem szerint aki ráébred az EGYségre, megtapasztalja azt, az elsősorban az együttérzésben, szeretetben nyílik meg. Ez pedig elmélyültebb felelősségérzetet jelent, mind önmaga mind mindenki felé, hisz pont ez az EGYség lényege, hogy a másik létezőben magamat látom meg, és felismerem, hogy az Ő boldogságán, kiteljesedésén át vezet az út a közös boldogságoz. Ez a tevékeny, aktív szeretet. Ugyanakkor az EGYség annak is a megélése, hogy csak egyetlen igaz valóság létezik, mely mindennek a Forrása, és ez a Szeretet. Ez a megélés pedig valóban felszabadító, mert ráébreszt minket arra, hogy bármi is történjen, semmi olyan nem történhet velünk, ami nem sorsunk tudatosan megélni óhajtott része. De az EGYségről beszélni valójában emberi szavakkal lehetetlen. Azt csak megélni lehet, és minden emberi megélés interpretálása egyéni.

      A Mennyek Országa tibennetek vagyon – mondta Jézus Krisztus. Az EGYség megtapasztalása elsősorban az önző, egyéni boldogságkeresésben gyökerező vágyak iránti közömbössé válást vonja maga után, nem gyermekeink, embertársaink iránti részvéttelenséget, semlegességet, közömbösséget. De mindenki egyénileg viszonyul ehhez, és véleményem szerint sokan a spiritualitást is csak arra használják, hogy egyénileg megszabaduljanak a földi lét valóságától, semmint hogy felismerjék, hogy az egyéni üdvösség csak a közös üdvösségben érhet igaz valósággá, együttérzésben, szeretetben.

  8. Már rég jártam itt , gondoltam benézek.Valamiért nem jött be az oldalad , ezért rákerestem googleban.Rákapcsolok és olvasom.Egyedem begyedem …
    Végig olvasom.Akkor látom hogy ez már két éve íródott.Aztán meg látom hogy én is hozzászóltam vala.:)Véletlen hogy ez az írásod jött elő?Dehogy.Az nem létezik.
    De akkor miért?
    Azért mert ez az írásod “megtalált” újra.
    Mást is megéreztem az írásodban mint ezelőtt.Pontosan ma történt ugyanis hogy megfogalmazódott bennem az hogy szerelmes vagyok az életbe.Egyszerűen szerelmes.És ezt elmondani , ahogy írtad , nem lehet.Hogyan lehet valaki szerelmes az életbe?:)Nem is fogom ezt még leírni sem sehol az biztos , csak itt mert tudom , te érted.
    Szerelmesnek lenni az életbe , otthon lenni , szabadságra találni , egységben lenni ugyanaz.Ez mind érvényesül.

    • Örülök, hogy benéztél! Az idő egy különös tudati dimenzió, egy olyan spirál, melyben a dolgok egyre “MAGosabb” tudati terekben ismétlődnek. Ugyanazon dolgokkal, jelenségekkel találkozunk, csak a mi viszonyulásunk, megértésünk lesz egyre elmélyültebb, egyre tágabb, és ezt úgy éljük meg, hogy újabb és újabb dolgokat látunk meg ugyanabban a KÉPben.

      Megértem amiről írsz, és igaz örömmel tölt el. Az élet a lét vágya a SZER-Elemben való ki és beteljesülésben. Aki nem tapasztalta még meg a szerelmet, az kis túlzással nem is élt még. Aki megtapasztalta akár egy konkrét személy, akár bizonyos dolgok stb. irányában, az sokszor örökké rabja marad a megtapasztalt érzésnek. Amikor viszont a szerelem tárgya maga az élet lesz, és annak minden tartalma, akkor a tudatban olyan tudati terek nyílnak meg, melyek a létezés legMAGasztosabb valóságával a MAGunkban élő EGY és EGYetlen Örökké-Valósággal EGYesítenek minket. Szavak minderre nincsenek.

      Nemrég mégis megpróbáltam a lehetetlent:

      http://blog.fazekas.info/2015/03/04/szerelem/

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.