Meztelenség

Levél a Föld Láthatatlan Fejedelméhez

Elrejtőztél azon díszletek mögé, melyeket több ezer éven keresztül alkottál meg eleven emberek testéből, lelkéből, véréből és életerejéből. Intelligenciád folytán használni tudtál mindent, amit az anyagi világ felkínált, hogy segítségével káprázattá váljon a valóság és a káprázat váljon valósággá benne. Igyekeztél minden nyomát eltüntetni annak, amit és ahogyan tettél és teszel, és igyekeztél mindent és mindenkit elpusztítani aki rád vonhatja a tudattalanul alvó tömegek figyelmét. A létedet is letagadtad azzal, hogy elérted, hogy bárki aki rád irányíthatná tetteiden keresztül a figyelmet, azt őrültnek, fantazmának, vagy egyszerűen összeesküvés elmélet-gyártónak bélyegezed rejtett hatalmad ellenében.

Láthatatlannak képzeled magad, és hogy még inkább eltűnhess az emberiség színe elől, hogy még jobban elrejthesd életellenes gondolkodásmódod, cselekedeteidet és céljaidat, azért tendenciózus, tudatos precizitással rombolod évezredek óta azokat a kultúrákat és civilizációkat, melyekben nem az élet és emberellenes gondolat, gondolkodás és megnyilvánulás lelhető fel. A tan és történelemkönyvek, melyek a te sugalmazásaid mellett íródtak meg, csak és kizárólag egy olyan emberi történelmet mutathatnak meg, melyben az ember az ember ellensége ősidőktől fogva, melyben az ember állatisága és állatiassága – tudományosan bizonyított tényeként – mindenki számára evidencia kell legyen. Minden társadalomformáló erő és tényező évezredek óta a kezedben van, és ennek vannak alárendelve az államok, a nemzetek, a népek, a vallási, eszmei, társadalmi alakulatok és intézmények.

Láthatatlannak képzeled magad, és valóban, nem könnyű az egy életen át tartó kondicionálást biztosító földi léttérben felülemelkedni azon a játszótéren, melyet te formáltál a saját hasonlatosságod képére, hogy ebben az emberi lény egy akaratod szerint kondicionált, manipulált és alakított szürke massza lehessen. Egy tudattalan erőforrás, egy generátor, melynek életereje ma már a legrafináltabb eszközökkel szívható el és használható fel embertelen terved kivitelezésére. Nem, nincs szándékomban felmenteni az egyéni és személyes felelősség alól senkit sem, magamat sem. Ugyanakkor a mai kor emberiségének döntő többsége mégsem mondható bűnösnek. Miért nem? Azért, mert csak az követhet el bűnöket, aki tisztában van azzal mi is a bűn lényege. Ez pedig nem törvény, szabály, etikai vagy vallási parancsszegést jelent, amint azt sikeresen elhitte a mai kor embere. Az én olvasatomban a bűn olyan cselekvés, illetve fizikai-lelki-szellemi, akarati megnyilvánulás, mely az önvalónk szintjén tudatosodott felismerések ellenében történik. Meghasonlás ez önmagunkkal, melynél nincsen fájdalmasabb. Hány ember követ el ma bűnt tudatosan ilyen értelemben? A legtöbben csak vétkeznek.

sotet

Láthatatlannak képzeled magad, és valóban a nagy tömegek nincsenek tudatában a létezésednek, és azon embertársaikat pedig tébolyodottnak képzelik, akik viszont képesek meglátni téged. Nem valódi fizikai létedben vagy látható az ilyen emberek számára, hanem szellemiségedben. Láthatatlannak képzeled magad és ezért egy dolog van, amitől szíved mélyéig hasít a rémület, hogy nehogy mások felfedjék kiléted. A saját képedre és hasonlatosságodra formáltad ezt a világrendet, így pont ez a legnagyobb, legárulkodóbb jel, ami jelzi létezésedet. A saját műved embertelen, istentelen mivolta árulja el igazi jellemedet. Sikerült a lehető legállatibb, ösztönlényi énjét előhoznod az emberiségnek, természetesen az emberiség, önmagunk leglelkesebb, legaktívabb közreműködésével.

Minden társasjátékhoz legalább két fél kell, ez tagadhatatlan. Nem vádirat ez, igyekszem csak a ténymegállapítás szintjén maradni meg. Nincs szükségem ítéletekre, műved elítélésére, pusztán az általam meglátott képet jelenítem most meg. Ezt a képet minden ember jól láthatja ma már, aki csak egy kicsit is a tudatára ébredt. A halál kultúrájának az embert és az élőt pusztító képe. Nem ítélkezem felette, mindenki döntse el, hogy valóban ez az az út, melyet szíve mélyén kíván. Mindenki maga érezze meg, valóban ezt szeretné-e örökül hagyni a jövő nemzedékre. Mindenki maga ítélje meg, tényleg ez-e az a szép új világ, melyben az ember, a teremtő szellem önmagát és egymást gazdagítva kiteljesedhet. Mindenki maga ítélje meg, hogy látható-e az az arctalan, de megnyilvánulásaiban, cselekedeteiben, erkölcsiségében, szellemiségében mindenben megnyilvánuló, világuralmat gyakorló, emberformáló létező, és hogy ez pusztán a képzelet műve, a véletlenek egybeesése.

Tudom, hogy a sátáni ugyanúgy mint azt isteni ott lapul minden ember lényegében, és csak rajtunk áll, hogy melyiket tápláljuk. Tudom, hogy ez csak a tudatosodás útján érthető meg, és azt is tudom, hogy aki a tudatosodás útjára lép, az többé nem másokra mutogat és nincs szüksége bűnbak keresésre. Ez az írás csak arról szól, hogy egy önmaga lényegéhez visszatalált gyermek, képes volt a szigorúan őrzött függönyök szövevényein át belelátni a valódi bábosok játékterébe. Mindenki képes erre, aki kíváncsi arra, mi is az ami körülvesz bennünket, aki meg akarja látni a nagy képet. Ha kitartó, meg is láthatja egy szép napon. Egyre beljebb kerülhet benne önmaga, a saját világa és a közös világunk megismerésével. “Keressétek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket!” Ismerős-e ez valakinek?

Láthatatlannak képzeled magad, de jól tudod, az emberi tudat ha megnyílik saját önvalójára, akkor feltárul előtte valódi lényeged. Valójában TE IS fájdalmas, megindító módon éhezel a szeretetre. Nem vagy gonoszabb vagy jobb mint bármelyik ember, aki elszakad önvalójától, és a szeretettől minél távolabbra kerül annál inkább kerül a félelem, a rettegés, és az ebből forrásozó testi-lelki hiányállapotok uralma alá. Látszólag teljesen uralod a Földet, de valójában saját félelmed uralkodik fölötted, hogy ezt a láthatatlan birodalmat egy szép napon elveszíted. Minél több lenne ezen a bolygón a szeretet, az együttérzés, a béke, annál hamarabb következne ez be. Ezért minden erőddel azon vagy, hogy ebben megakadályozd az emberiséget. Minden eszközt ennek az érdekében használsz fel.

Ahelyett, hogy ítéletet mondanék feletted: köszönöm mindezt neked! Ma már szívből tudom leírni ezeket a sorokat, mert átéreztem, mennyire nehéz lehetett felvállalni ezt a szerepet, a teremtés eme fejezetében. Mert ahhoz, hogy ezen a bolygón ilyen töménytelen mennyiségű szenvedés valósulhasson meg az általad sugallt, tervezett és irányított világkorszakban, ahhoz szükséges volt, hogy önvalód teljesen elszakadjon a szeretet lényegétől. Szükséges volt, hogy teljes mértékben a félelemből forrásozó hatalomvágy és a tudatosan pusztító intellektus dermesztő jégbörtönébe zárkózz, ahová az emberi szenvedés, fájdalom, kín, gyötrelem és együttérzés nem hatolhat be. Ha behatolna akkor megérintene téged is. Az emberiség börtönévé vált ez a jégverem, melyben elhidegültünk egymástól, miközben nem vesszük észre, ha egymáshoz ölelkeznénk akkor megolvadna a jég bennünk, és egy teljesen új világ születhetne.

napkelte

Láthatatlannak képzeled magad, de már látlak a szívemmel és a szellememmel. A tudatom fókusza bármikor felismeri cselekedeteidet. A kéz láthatatlan, és a még tudattalan emberekben testesül meg, akik akaratodat saját céljaikként, vágyaikként és álmaikként azonosítva cselekszik meg. Tudom milyen ez, mert bár intuitív énem mindvégig érezte ezt a hamisságot az életemben, én is sokáig éltem szellemi pórázaid által megbűvölve. De nem adtam fel magamban soha a vágyat: hogy szabad lehessek. Bár az anyag birodalmában ma a te szellemed lett a győztes, és eme korszakot te tervezed, irányítod, rendezed és ülteted az azt készséggel befogadó emberiségbe, a teremtés rendjét te sem írhatod fölül. Az emberi lény szelleme felett nincs hatalmad, csak a tudata felett, a teste felett, és az azt befogadó fizikai világ felett.

Láthatatlan uralmad abban a pillanatban ér véget, amikor az emberi lény az útját járva tudatára ébred. Hosszú, és kemény, fájdalmas és gyönyörűséges játék ez. De JÁTÉK. Játék, melyben jelenleg te tervezed a díszleteket, te adod az ellenpólust, a feszültséget ahhoz, hogy egyedi, egyszeri és megismételhetetlen élményeket, megéléseket és örök, múlhatatlan tanítást sajátíthassunk el. Szívem hálás, és szeretettel irányul feléd, mert felismertem, hogy a te szereped talán még az enyémnél is nehezebb. Sátánit, gonoszt, démonit és pusztítót játszani a Teremtés eme hatalmas drámájában ugyanis sokkal nehezebb, mint az így létrejött világban tudatára ébredni egy Emberi Lénynek. Meggyőződésem, hogy a legnehezebb folyamatosan olyan tudatállapotban élni, amelyben elszakadva saját önvalónktól folyamatosan a félelemben élünk, és a lélek legsötétebb, legfájdalmasabb, leggyötrőbb állapotát, az egységtől való elszakadás, az együttérzés hiányából fakadó sivárságot, a lelki halált, s a végtelen ürességet kell megéljük.

Láthatatlannak képzeled magad, de valójában csak az anyag képes elrejteni téged azok számára, akik még azt gondolják, az anyagi sík valósága az egyetlen. Ma már tudom, hogy mielőtt ide érkeztem, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy meg akarom tapasztalni mindezt, meg akarom élni egy hús-vér testben a tudatra ébredés útját. Olyan megélés ez, melyet semmi mással nem cserélnék el. Olyan megélés ez, mely soha nem lehetett volna az enyém, ha TE nem hozod létre ezt a világrendet. Én is asszisztáltam ehhez. Köszönöm neked ezt a lehetőséget Láthatatlan Fejedelem. Nagy Testvér. Láthatatlan Kéz. Ahogy tetszik!

Szellemem szabad. Nem vádol téged, mert a teljességben Te is testvérem vagy. A részem. Én egy másik Te vagyok. Örömmel tölt el az a gondolat, hogy felismertem, nem vagy láthatatlan, csak meztelen. Miként én is lemeztelenedtem a vádaskodás köntösétől ebben a felismerésben. Az Út folytatódik. Bennünk, bennem.

Szeretettel: aki VAGYOK

meztelenség

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

20 hozzászólás a(z) “Meztelenség” bejegyzéshez

  1. Esküszöm, abbahagyom az írást. Pontosabban, az írókra hagyom. Én veszem vállamra a bognyesőt és megyek vissza az erdőbe. 😛
    Ahhoz mit szólnál, ha írna egy hozzászólást David Icke, és azt mondaná, egyetértek, ezek a mocsok repiliánok fertőzik az emberi elmét, de már nem sokáig? A fenti sorok alátámszat(-hat)ják az általa népszerűsített elméletet, melyet az “Ébred már az Oroszlán” előadásában boncolgat. Láttad?

    • Kérlek ne tedd! A gondolatok amiket megjelenítsz egyszerűek és érthetőek, és nagy szüksége van a világnak a józan paraszti észre. Nekem meg az inspirációra 🙂

      David Icke sok hasznos dolgot elmondott már, de ha még ennek tetejében esetleg beleképzelné a reptiliánokat az írásomba, hát tegye. Én minden estre óvakodtam bármilyen fizikai aspektus megnevezésétől, mivel nem gondoltam konkrétan semmilyen más fajra. Elég ehhez a történethez bőven egy maroknyi beavatott ember. Igazából a szellem dimenziójára akartam rávilágítani, mert úgy vélem, minden korban elsősorban a szellem síkján folyik a játék, a küzdelem, a fizikai sík pusztán csak ezt tükrözi, tükrözheti. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor mindez önmagunkkal, önmagunkban is zajlik, egyéni életutakkal, történetekkel. Mind-EGY.

    • Távol álljon tőlem, hogy S. rabbit népszerűsítsem, mint Icke bácsi a terráriumát, de pillanatnyilag nem áll rendelkezésemre semmiféle egyéb forrás, ahonnan (nagy valószínűséggel) lenyúlhatta az eredetit – tetszik tudni, mint a Zend Avestából népgazdasági hasznosításra kikölcsönzött ‘Szeretet himnusz’-t – úgyhogy jobb híján ehun van-e tinéktek az Efezus 6:12:-)
      “Mert a mi harcunk* nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

      *És nem bírta kihagyni…:-)

  2. Életem zenéjének része, szabadságom eszköze vagy. Ha nem lennél, nem ismerném fel a fényt.
    Sebezhető lennék nélküled, hiszen csak hasonló ismeri fel a hasonlót. Harcolni tanítottál, és elhajolni, ha kellett.
    Általad van tétje a játéknak.
    Láttam az arcodat: egy a nevünk.
    Megerősítem szövetségünket – megígérem, hogy elpusztítalak. Ha eljön az óra, nem hagylak magadra. Közös a végzetünk.
    Megszűnik majd a kettő, és fátylainkat végre lángra lobbantja a Kegyelem.

    • Köszönöm, hogy mindezt ilyen gyönyörűen megfogalmaztad és megosztottad velünk! Ha nem lenne árnyék, ugyan hogyan ismerhetnénk fel a dolgok kontrasztját, textúráját? Igen, ez a dolgok lényege, és mikor ezt felismerjük a világ fenekestül fordul fel bennünk. A fájdalom elől menekülve tagadjuk meg magunktól az esélyt a valódi boldogságra, mely a valóság természetének megismerésében tárulhat előttünk fel.

  3. Szia Jocó! Látod, sikerült ideérnem idegbaj nélkül. 😉
    Épp most olvastam újra el a Vörös Oroszlánt, nekem azonnal Homunculus ugrott be, őt is ismered személyesen???
    Még nem látom olyan magasságból a képet, mint Te és a pár nappal ezelőtti földrengés 6alma is észrevétlen maradt számomra(családi focimeccs miatt- ti. visítva nevettünk és néha a földön fetrengtünk, így nem értünk rá ilyesmire), pedig a szomszédunk háza “úgy recsegett, mintha elefántok tapostak volna a tetőn” (idézet szomszédasszonyomtól), de Isti köszönöm, hogy emlegeted, mert ma mondta Atilla, hogy nincs egyetlen szem almánk se, lehet, hogy lerázta a földrengés???
    Bocs ha zavaros, amit írok, de azt hiszem kell a kontraszt kedvéért. 🙂
    Áldás! Ölelés! —8—
    E

    • Kedves Csodina és Isti!

      A rengés és utóhullámai nálam úgy látszik ebben az írásban csapódtak le, nem fizikai hanem szellemi síkon. Ahonnan valójában elindultak, oda tértek vissza. Köszönöm jelenléteteket 🙂

  4. Lényeglátó vagy.Felismerni hogy a sötétség ellen nem csak harcolni lehet , hanem megérteni és ezáltal “legyőzni” az a halál pillanata a testben.
    Ez az igazi alkímia.Egész életünkben harcoltunk e láthatatlanság törvénye által és most hogy a megértés által fényt derítettünk a mivoltára kezdhetünk egy új életet.De ebben nincs harc és küzdelem.Ez pedig ha szembenézel vele annyira újszerű és ismeretlen hogy gyakorlatilag újra kell tanulni az életet a kezdetektől.Az identitás alapjaiban foszlik szerte és itt vagyok és nem vagyok már kicsi és áldozat hanem nagy és hatalmas , erőteljes.Ebből kell kisarjadni az új életnek.Ahol én alakítom de nem erőszakkal ahogy a mentalista hanem szabad hozzárendeléssel ahogy egy alkímista.
    Amit írtál az egy út vége , a küzdelem vége , de egy új út kezdete , ahol a sötétségre nincs többé szükség ezen a Földön.Nincs szükség az intézményeire és a hatalmaskodására azok által.Mert a játék véget ért.Ami most kezdődött abban nem diktálnak már.

    • Amint a létnek nem a vége csak a része a halál, úgy saját poklunkban is csak addig szenvedünk, ameddig meg nem halunk téves ideáinknak, képzeteinknek, vágyainknak, eszméinknek és mindannak, amiről azt képzeltük, ha elengednénk, akkor megsemmisülnénk vele.

      A bennünk élő gonosz, ugyanúgy mint a bennünk lévő pokol csak a mi erőnkből táplálkozhat. Ha megvonjuk figyelmünk fókuszát mindattól, amiből életerőt meríthet, akkor ezzel párhuzamosan a bennünk élő isteninek adunk figyelmet, erőt.

      Ahol a tudatunk fókusza, ott van a VAGYOK valósága. Ott vagyok ÉN MAGam valójában.

  5. ejha
    csak hogy valamit érdemben én is hozzáfűzzek../
    zárójeles rész pedig: vmiért párhuzamot állítottam a szöveget olvasva itt és most Hamvas Béla egy-egy eszmefuttatásával/
    kiragadva egy idézetet is:
    “Csak az egyes emberi lények harcolnak, látszólag egyéni harcot. A háttér metafizikai. A küzdelem még tart, ha kimenetele nem is kétséges.”
    stb. stb.
    attól most persze függetlenül, hogy valójában a lényegi dolgokat a kommunikáció különböző eszközei milyen mértékben tudják kifejezni(ki tudják-e egyáltalán) illetőleg hogy vki egy másik ember írásaival/ gondolataival részben vagy egészben ért-e éppen egyet
    üdv, szép estét

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × öt =