A valódi Szabadság 2.

I.

Ha a világon minden ember szabad lenne, akkor minden erőszak megszűnne. Hogyaaan ???! – hallom az értetlen, felháborodott morajt. De hisz akkor mindenki azt tenne, amit akarna, és elszabadulna a káosz!

Ha valóban szabad vagyok, akkor ez abban nyilvánul meg, hogy többé már nem él bennem semmiféle félelem, kényszer hogy bárkit bármire kényszerítsek, bárkit bármiről meggyőzzek és bárkit bármiért legyőzzek. A bennem élő szabadság ugyanis nem kényszerít  többé semmire, nincs szüksége önigazolásra, így nem  csorbítom a szabadságát senkinek sem. Ha mind eljutnánk erre a nézőpontra, akkor a legnagyobb becsben tartanánk a saját szabadságunk a többi emberben.

Csak a félelmeinkben fogant rabság eszméje az ami elhitetheti velünk, hogy a valódi rend csak tekintély, bonyolult törvények, eszmék, hitelvek segítségével tartható fenn, csak ilyen módon létezhet. Valójában bármilyen teljesebb, harmonikus, békés létforma elengedhetetlen alapja, a feltétel nélküli szabadság megismerése.

II.

Biztos meg akarjuk ismerni a valódi szabadságot? Készen állunk-e életünk legizgalmasabb ugrására a semmibe, hogy találkozhassunk vele? Vagy attól félünk, mi van ha tényleg létezik és félünk fejest ugrani a semmibe, az ismeretlenbe mert úgy gondoljuk, az elménk polaritásteremtő kapaszkodói nélkül szörnyet halunk?

Ameddig nem, addig csak kérdez-ŐSök vagynk, ha igen akkor felel(ő)-ŐSök is lehetünk. Felelős önmagáért csak szabad ember lehet, a rabszolga nem.

Az a szabadság amiről én beszélek, amit én tapasztaltam meg, nem tudom, hogy létezik-e mások számára is ugyanabban az értelemben, de az intuícióm azt súgja igen. Ehhez a szabadsághoz az elme csak elvezethet, de belépni már nem tud, mert az elme mindig a fogalmaink börtönében igyekszik tartani minket. Ehhez a szabadsághoz segítség lehet a ráció, a felismerések, de a kulcs az intuíció, és az elme korlátainak az eleresztése. Lehetséges?

A válasz ott van mindnyájunkban, mint ahogy ennek a megtapasztalása is csak egyéni módon lehetséges. Az én utam, vágyam elvezetett ide, megpróbálom leírni, körülírni ezt, de fogalmakkal megragadni a fogalmainkon túlit olyan, mint a valóságról mutogatni fényképet, mely mindig tökéletlen, három dimenzió élő valóságának leképezése, letranszformálása kettőbe.

A valódi szabadságban megszűnik az elme polarizált világképe, a dualitás őskáoszából kiérünk a napfényre, és feltárul a dolgok osztatlan természete, egylényegűsége. A valódi szabadságban megszűnik minden kényszer, nem vádol, nem hibáztat senki és semmi bennünket. Rádöbbenek, hogy minden ŐSöm, elődöm és utódom valójában ugyanaz az EGY. Ez a felelősség nem számonkérő, nem kényszerítő, sokkal inkább intuitív választ adó az elme kérdéseire, mely az elme fogalmaival tökéletesen már nem írható le, legfeljebb ennek az állapotnak a racionalizált, szavakba öntött tükörképe lehet. Az én képem, mely senkire, semmit nem kényszeríthet.

A szabadságot senki nem birtokolhatja. Nem mutathatja nekünk meg, nem adhatja nekünk meg. Bármilyen tanítás is csak sejtetheti velünk a lényeget, de a szabdságba nem léphet velünk, mert csak EGYéni útunk vezethet hozzá el.

A szabadság ott vár ránk, saját belső lényegünkben.

III.

Az ŐS-szoftver neve ami képes felülírni bármit: SZABADSÁG. Ha intelligens programozót kell feltételezzünk mindenhez, akkor csak saját elmebörtönünk rácsait fényesítjük. Nem lehet kitörni az elme börtönéből, ha a megoldáshoz ugyanazt a gondolatmenetet használjuk, mint ami a problémát létrehozta bennünk. Ha azt állítom, nem lehetek szabad ez azt jelenti, nem is akarom megismerni a szabadságot. Mindenki azt a képet teremti, amit magában éltet. Ha nincs kép bennem a szabadságról, akkor sem szellemi-lelki, sem gondolati sem fizikai szinten nem fogok soha eljutni hozzá. Ez ilyen egyszerű. Olyan mint a kötéltánc. Az a kötéltáncos képes átjutni a kötél másik végére, aki rendelkezik azzal a KÉPességgel, hogy egyensúlyozni tudjon úgy a kötélen, hogy közben meg sem fordul a fejében: leeshet (Minden KÉPesség ugyanis egy KÉPet feltételez valamiről.) Miért kellene arra a KÉPre gondoljon, hogy zuhan a mélybe?

Az emberi lényben jelenlévő ÉLET, maga az ŐS-Tudat, az Intelligencia. Ez pedig intelligensebb bármilyen “tervezésnél”. Képes ugyanis önmaga szoftvereinek a felismerésére, tudatosítására és felülírására. Az emberi lény több mint egy hardver vagy szoftver. Képes ugyanis a hardver változtatására is amikor a szoftver változik (a lélek hatása a testre, és a testé a lélekre). Egyetlen előre meghatározott terv sem képes ugyanis arra a dinamikus, rugalmas, folyamatos változásra, alakulásra mint amire az Élet képes. Hacsak nem feltételezzük, hogy az Élet maga a Terv. Akkor viszont a tervező itt van bennünk, mi pedig a tervezőben, ilyen módon pedig nem kívülállók vagyunk, hanem a tervező és a tervezett és a terv EGYben.

Amikor rajtunk kívülálló tervezőt feltételezünk, és úgy gondoljuk csak nálunk “magasabb rendű intelligencia” programozhat át minket, akkor önként átadjuk börtönünk kulcsát mások kezébe. Olyan hierarchiát éltetünk ebben az elképzelésben, melyben az egymás mellé rendeltség – mely az egység valódi működésképlete – a saját magunkban éltetett tekintélyelvű, szabadságtagadó racionalizmusunkba vész. Az elménk célja, hogy folyamatosan az általa teremtett valóság kalitkájában tartson minket. Ebben a képletben nincs helye az intuíciónak. A szabadság pusztán egy eszme, melynek megvalósíthatósága racionálisan lehetetlen. Ha pedig azt sem engedjük meg magunknak, hogy elképzeljük, mit is jelent a szabadság a számunkra, akkor végleg bezárultunk saját elmecellánkba, és onnan senki és semmi nem fog többé kiszabadítani minket.

Amikor magunkat elkülönítve érzékeljük az önvalónkban jelenlévő ŐS-Tudattól, Intelligenciától, Szabadságtól, akkor szükségszerűen csak a kauzalitás az ami uralja az elménket. Magunkat Okozataként kezeljük egy nálunk hatalmasabb OK, Okozó termékeként, programjaként. Úgy gondoljuk, semmi beleszólásunk nincs az élet, a lét magasabb szintű alakításába, és ezáltal kiengedjük a kezünkből a lehetőségét ennek tudatos megismerésére, irányítására.

A szabadság valódi ellenpólusa nem a függőség, vagy a rabság, hanem a félelem. Az a félelem, amit a racionális elme tart bennünk életben, amely azonosít minket egy testtel, a végtelen tudatot a végessel. Az intuícióban feltárulkozó tartalom, valóság a számára kiszámíthatatlan, képlékeny, félelmetes, racionalizálhatatlan ezért állandó küzdelmet folytat ellene. A világ valódi lényege az intuíció nélkül soha nem tárulhat fel előttünk. Az emberi lény félkezű óriás, ha nem képes felfedezni és használni az intuíciót önmaga és a világ megismerésére. A teljességbe és a minden valódi lényegét képező, kényszer nélküli szabadságba a ráció nem léphet be. Pusztán a maga eszközeivel átfordíthatja, mint egy számítógépes nyelvet azt a megtapasztalást, azt a látást, azt a megélést amit az emberi lény az intuitív megismerés, felismerés és lényeglátás folyamában tapasztalhat meg.

Szabad akarsz lenni? Válj meg minden előfeltevéstől, minden félelemtől amit az elméd saját folyamatos önigazolásaként teremt. Lépd át a ráció vasfüggönyét, melyet az intuíciód felszabadító megélése elé húz minden egyes kísérletével, egzisztenciális félelmében, melyben arra törekszik, hogy soha ne élhesd meg azt a szabadságot, mely önvalónk lényege.

Írta: F.J.T.

*********

AuroraBorealis_03

*********

Kapcsolódó írás: A valódi Szabadság 1.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

kettő × három =