Az Ébredés

Ki ébreszt és mire ébreszt? Ébreszthet-e bárki bárkit bármilyen hamisságára vagy igazságára, és ha igen, az az én egyéni, belső, valódi ébredésem lesz-e? Mit jelent az ébredés, és mit jelent ébernek lenni? Folytathatnám a kérdéseket, melyek korunk történései kapcsán ébredtek bennem. Önjelölt megváltók, tanítók, guruk, mesterek és megmondóemberek hada dolgozik mostanság azon, hogy te és én felébredjünk végre. Hogy ráébredjünk arra, hogy…és akkor itt jön minden “ébresztő” saját, egyéni, jól cizellált valóságképe, melybe szeretne beleébreszteni bennünket. Mást vártunk? A “nagy ébredést” vártuk, mely során kiderül, hogy az egész földi lét csak illúzió, csak egy mese, nem is valós, és különben is, vannak emberek, akik tudják az igazságot, nekünk már nem kell semmit sem tennünk érte, csak szépen tovább szajkózni azt a képet, amibe beleébresztenek minket. Ami igazán elgondolkoztató az az, hogy egyre több az olyan “ébresztőember” aki úgy ígér új valóságot, hitet, eszmét, hogy közben elfeledkezik arról, hogy nem kellene új valóságot adjon neked, csupán hagyja végre hogy szokja a fényt a szemed, hogy megpillantsd azt, ami már a kezdetek óta ott vár lényed alaprétegében, az EGY-ÉNiségedben hogy végre felfedezd. Amit gyermekként még tisztán láttál, megéltél és éltél benne, és valóságát semmi és senki sem kérdőjelezhette meg. Aztán jöttek egyre másra azok az emberek, akik elmagyarázták neked, hogy a kép amit látsz, és amiben élsz az nem is valós, nem helyes, és majd ők megmutatják neked azt a képet, amit mindenkinek látnia kell. Az előregyártott képét annak a halott valóságnak, amelyen keresztül szert tehettek minden ember belső valóságának formálására, irányítására. Amin keresztül megszabhatják, hogy mi legyen az a fix pont melyhez képest minden értelmet nyerhet az elme viszonyítási rendszerében. Mert az emberi elme már csak ilyen, szüksége van olyan merev, rögzített pontokra melyhez viszonyíthat, melyhez képest mindent értelmezhet. Jó tudni ezt, de még jobb ha te és én nem vagyunk tisztában ezzel, mert akkor könnyű elhitetni velünk, hogy ezt a pontot csak más adhatja nekünk meg. De a PONT amihez képest minden értelmet nyerhet valójában itt volt, van és lesz benned és bennem. Ez a pont Te MAGod vagy, és ez a pont egyedül csak a folyamatosan változó élő valóság megélésében oldhatja fel azt a feszültséget, mely a valóságról kialakított halott, merev kép és az Élő, folyamatosan teremtődő, változó valóság között feszül.

Az emberi elme egyszerre teremtő alakítója és része a valóságnak, egyéni és közös szinten. Folyamatosan a a múlt gondolataiból rajzolt képekben élünk és a jövőt is ebből vetítjük ki. Olyan ez, minta amikor mellettünk áll egy ember, de mi nem őt nézzük, hanem egy róla készült fényképet. Még súlyosabb, mikor már azt is elhisszük, hogy a fénykép a kizárólagos valóság, hisz az kiszámítható, változatlan, merev, nem úgy mint az állandó változásban lévő, kiszámíthatatlan, izgő-mozgó, élő, hús-vér ember. A jelen eközben kimarad a játékból, az a pont ahol találkozva a MOSTban a Valósággal, az Élővel, végre lehetőségünk nyílik a megértésre, a változásra, a cselekvésre. Ezt a ráeszmélést – a lehetőséget a lét valódi természetére való ráébredésre – utasítjuk el, mivel az emberi elme makacsul ragaszkodik azokhoz a merev pontokhoz, mely alapján felépíti a valóság illúzióját és a továbbiakban már nem kíváncsi a folyamatosan változó dinamikus, élő JELenre, a MOStra, mert az folyamatos idomulást kér az Élethez. Ily módon magát az Életet tagadjuk folyamatosan a megmerevedett nézőpontjainkkal, dogmáinkkal, eszméinkkel, hiteinkkel, nem látjuk a fától az erdőt, a fényképtől az embert.  Nem is láthatjuk meg az ÉLŐt a múlt már HALOTT, a jövő még ÉLETTELEN világába rekedt gondolataink börtönében. Az emberi elme képtelen elengedni ezeket a korlátokat mindaddig, ameddig nem képes ráeszmélni arra az egyszerű tényre, hogy a valóságról, az Életről alkotott kép soha nem lehet azonos magával az Élővel. Arról pusztán egy lenyomat lehet, mely csak részben tartalmazhat információt a teljesről, és azon belül is pusztán egy adott nézőpontból érvényesen.

Ha csak az anyagi síkban való észlelésünkre támaszkodunk, akkor a fentiek miatt folyamatosan késleltetésben vagyunk a valósághoz képest. Ez a folyamatos a fáziskésés az, ami egy állandó szakadékot, feszültséget képez az elme múltból építkező tapasztalati valóság-képzete és a folyamatosan létező, alakuló Élet valósága között. A földi létben mindig mindenre késve reagálunk, soha nem valós időben – van amikor ez a késés minimális, ezért nem tűnik jelentősnek és gyakorlatilag nem is zavaró – de a hitek, eszmék, dogmák, és az erre építkező társadalmak szintjén ez a fáziskésés az élet valóságához mérten már végzetes. Az emberi elme önmaga börtönébe záródik be amikor kikapcsol mindent ami intuitív, ami a fizikai érzékek feletti* és ami az egyedüli lehetőségünk hogy valós időben megélhessük a valóságot, az életet, a változást, a létet hogy eljuthassunk a MOSTban való létezésbe tudatilag is. A gondolataink és a gondolati rendszerek arra valók, hogy elvezessenek minket annak a felismerésére, hogy nem tagadni kell a valóságot, illúziónak bélyegezve azt, hanem megismerni annak természetét, hogy miként jön létre, miként változik és hogy miként van kölcsönhatásban a teremtő és a teremtettje. Ebben az időn túli világban minden valóság élő ami a gondolatok által életre kel, a múlt, jelen és jövő egyetlen pont nélküli pontban, EGYségben sűrűsödik be, és létezik időtlen időben. Erre a gondolatok világán túl találhat rá az Emberi Lény, amikor az elme elcsendesül, a gondolatok helyét pedig maga megfigyelő veszi át. Amikor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt, és megszűnik az a fáziskésés ami a múlt és a jövő, élőtől elkülönült valóságába bezárkózott elme teremt újra és újra meg. A MOST, a JELen valójában az a pont, ahol az emberi elme kiléphet saját börtönéből, hogy találkozhasson teremtményeivel, mások teremtményeivel, a teremtett, élő, és folyamatosan változó Valósággal. Az ÉBREDÉS, az emberi tudat valódi ébredése ezen a ponton következhet be, amikor a tudatunk kitágul a MOST, a JELen valóságának a meglátására. Ebben az állapotban képesek leszünk az érzékeken túli látásra, eggyé válni minden létező lényegével. Az emberi tudat EGGYÉ válik önmaga forrásával, teremtményei visszatérnek önMAGába és ő is visszatér a Teremtőjébe.(* – szükségesnek tartom megjegyezni hogy valójában az anyag és a szellem EGY, pusztán a fizikai-tudati érzékelés az ami miatt képtelenek vagyunk érzékelni az egységet, a folyamatosságot, így létrejött a tudományok által definiált fizikai világ értelmezése és különvált attól amit lelki, szellemi, gyűjtőnéven érzékfeletti világnak neveztek el)

A valódi ébredés az EGY-ÉNi belső látás kezdete. Ezt senkitől nem kaphatod meg, ebbe a látásba senki nem ébreszthet bele. Impulzust, erőt, szeretetet, segítséget kaphatsz MÁS-OK-tól, de igaz ébredést, ami valóban a tied azt nem. Ha valaki azt állítja, hogy ráébreszthet a Látás művészetére, hogy megadhatja mindazt neked, akkor nyugodtan kételkedj. Egyetlen mester, guru, pap vagy próféta sem adhatja meg, Utadon a legnagyobb jóindulattal is csak értékes, szeretetteljes segítség lehet. Te kell eldöntsd, hogy szükséges-e. Egy hatalmas pofon az Élő Valóságtól sokszor nagyobb érték az Úton a valódi EGY-ÉNi tudatra ébredésben, mint ezernyi behízelgő szó, nyájas, ezoterikus, spirituális bölcselkedés, vagy olyan ígéretek, hitek, vallások, eszmék, melyek saját utad járásának terhe alóli megváltást, feloldozást kínálnak fel.

A valódi ébredés nem arra arra ébreszt rá, amit mások mutatni akarnak neked, a valódi ébredésben ráébredsz igazi, belső ÉNedre, mely szemlélni és látni képes személyiségedet, gondolataidat, érzelmeidet, önképedet és mindazt ami rádtapadt a hitek, eszmék, dogmák, világképek másoktól kapott gönceiben. A valódi ébredésben megérted, hogy az igazságot senki nem adhatja át neked, mert az igazság ott ragyog mindenben és mindenkiben, minden látszat ellenére legmélyebb rétegünkben, melyhez ha képesek vagyunk visszajutni, ha képesek vagyunk lefejteni róla kondicionáltságunk, nevelésünk, hiteink, eszméink, dogmáink rácsait, akkor gyermeki létünk elhagyása óta talán először találkozhatunk újra vele, az EGYszerűségben. Nem kell többé senki se ráébresszen minket a valóságra, az igazságra, mert már nem a múlt halott gondolataiból táplált világunk jövőbe vetített hamis képeinek foglyaiként fogjuk élni életünket, hanem a JELen valóságában, a MOST élő valóságában leszünk Látókká.

Dobj el magadtól minden hitet, eszmét, dogmát, ha ki akarsz lépni az elme valósággal szembeni fáziskéséséből az ÉLŐ JELenbe! Engedj el minden kapaszkodót – amit az elméd saját önigazolásához keres – hogy szabad lehess, hogy életedben először megláthasd a valóságról a NAGY KÉPET, melyre MAGod belső, csalhatatlan Látása vezetett el.

Az Ébredés út az Élethez, az Éberség lét az Életben.

Szeretettel: F.J.T.

********

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

2 hozzászólás a(z) “Az Ébredés” bejegyzéshez

  1. élmény volt a lét nagyszerűségében gyönyörködni a fenti sorokon keresztül! Hálás vagyok, hogy őszinteségeddel részt veszel a születés(-em)ben.
    A következő sorokat juttattad eszembe, melyeket nemrégiben, egy esküvő alkalmával kínált a lét számunkra:
    ESKÜ, ÍGÉRET, FOGADKOZÁS: Láthatjuk tisztán, hogy világunkban minden változik. A következő pillanatban már semmi sem teljesen az, aminek megismertük. Kérdés: Milyen mértékű bennünk az ELFOGADÁS, A NYITOTTSÁG, ha a MOSTban ígéretet, fogadalmat, esküt teszünk egy jövőbeli pillanatra vonatkozóan, aminek milyenségéről jóformán semmit nem tudunk, mert nem tudhatunk? Tulajdonképpen mit is teszünk, amikor ÍGÉRÜNK, ESKÜSZÜNK, FOGADALMAT TESZÜNK? Vajon mennyire számoljuk fel ezekkel a jövőre vonatkozó ÍGÉRETEKKEL, FOGADALMAKKAL, ESKÜKKEL, A VÁLTOZÁS, A FEJLŐDÉS, AZ ÚJJÁSZÜLETÉS LEHETŐSÉGÉT? A fogadalom, az eskü, az ígéret ahhoz a pillanathoz láncol, amelyben kimondod. A világ ettől függetlenül egyre csak változik, megújul és újjászületik, csak te maradsz ott ahol most vagy, mert a lánc túl erős! Nem szegheted meg az esküt, az ígéretet, a fogadalmat! Egyáltalán a mostani eszközeiddel, hogyan szólhatnál egyetlen szót is arról, ami jönni fog? Vajon azokkal az eszközökkel (szerszámokkal), melyekkel egykor a hintót javították, meg tudna javítani valaki egy számítógép-vezérlésű járművet, mely nem indul? SZERETLEK TÉGED! Ezért kérve-kérlek, tisztelj meg engem és magadat azzal, hogy nekem semmit nem ígérsz, nekem semmit nem fogadsz meg, nekem nem esküszöl. El mersz engedni minden esküt, minden fogadalmat, minden ígéretet, meg mersz halni minden pillanatban, hogy a következőben újjászülethess, hogy megajándékozhasd a világot egy új színárnyalattal? Látod már, hogy FÉL ELEM-ben nem lehet, csak EGÉSZ-ben, EGÉSZSÉGBEN? Hogyan tovább? Még meddig ígérgetsz? Még meddig esküszöl? Még meddig fogadkozol? Egyáltalán mit akarsz elérni ezekkel az eszközökkel?

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × négy =