Ez az Isten igéje…de melyiké?

 

 „Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.”
/Náhun könyve 1,2/

A judeo-kereszténység az ószövetségi zsidó kánon és az Újszövetségi írások összekapcsolásával a világtörténelem legparanoiásabb istenképét hozta létre. Miért is? Erre Jézus szavaival adnám meg a választ:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.”
/János evangéliuma 15,9/

Elég alkalmam volt életem során az ószövetségi írások felolvasása után ezt hallgatnom a szertartást végző paptól: „ ez az Isten igéje”, mire a hívek ezt válaszolták: „Istennek legyen hála”. Sajátos paradoxon ez, mely felett évezredeken keresztül hunyt szemet sok-sok millió ember. Akik nem voltak erre hajlandóak, azokra anathema (egyházi kiátkozás) később inkvizíció, vagy kiközösítés, de legenyhébb estben is az eretnekség izzó billoga várt. Vajon kinek volt jó a zsidó Ószövetség árukapcsolása az Újszövetség jézusi igazságával? Most nem is említeném az újszövetségi kánonból kihagyott számtalan apokrifet, mely önmagában is képes átszínezni vagy megsemmisíteni dogmákat, igazságokat, de ez nem jelen írásom tárgya. Maradjunk tehát az alap kérdésünknél: Isten igéje-e a Náhun könyvéből származó idézet, ha igen, ez az isten, az Úr vajon azonos az Atyával, Jézus atyjával? A SZERETET ISTENE azonos e a BOSSZÚ ISTENÉVEL? Mert ezek szerint léteznie kell a bosszú és a szeretet kereszténységének is. A bosszú „kereszténysége” az istentelen és embertelen vallási türelmetlenség, erőszakos térítések, keresztes háborúk, kiátkozások, eretneküldözések, inkvizíció és egyéb válogatott borzalmak „kereszténysége”. A szeretet kereszténysége pedig magában foglal mindent amit Jézus hirdetett: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (Mt. 7,12) „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” (Jn. 15,12)

Az igazságnak nincs szüksége védelemre, a hazugságnak igen. Ilyen nyílt és egyszerű kérdésfeltevések után szokott megnyilvánulni a dogmatikus magyarázkodások özöne, mely többnyire mellőzi az észérveket, és rögtön vakvágányra igyekszik terelni a napnál világosabbat, azt, hogy ez a paradoxon, a bosszú és a szeretet istene közötti ellentét mennyire tarthatatlan, mennyire napnál világosabb ennek a két istenképnek az összeférhetetlensége. Legalább annyira összeférhetetlen mint az istenfélelem és az istenszeretet.

Az apologéták (az egyházi tanítóhivatal hitvédői) legfőbb érvként azokat a helyeket sorakoztatják fel a Bibliából, ahol a próféták megjövendölik a Messiás eljövetelét. Természetesen némely utalások meg is jelennek az Újszövetségbe is beleszőve, pl: „A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.” (Zsolt 118,22) vs. „Erre Jézus azt kérdezte: “Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.” (Mt. 21,42). Tagadhatatlan az analógia. Ennek a feloldása viszont igen egyszerű: Isten miért ne adhatott volna üzenetet a zsidóknak IS, hogy majd el fog jönni a Messiás, de van ennél egy sokkal durvább magyarázat is, nevezetes az, hogy a messiásvárás csak utólagos belemagyarázás mindebbe. (Azt feltételezni sem merem, hogy ezeket a szavakat belehamisították utólag az Újszövetségbe, hogy összekapcsolható legyen ily módon az Ószövetséggel). Tény viszont, hogy mivel a zsidóság megváltóképének Jézus nem felelt meg, mivel azok dicsőséges nemzeti és politikai, uralkodó, király-megváltót vártak, ezért nincs mit a szemére vetni azoknak a zsidóknak, akik a keresztre juttatták Pilátus előtt Jézust. A zsidó főpapságnak teljesen érthetően volt útjában az a Jézus, aki az Emberi Lény felszabadítását hirdette tanításaiban és életével. A tudatra ébredést az Isteni Létben. A lélek isteni szabadságát. A Fényt, a Világ Világosságát, a SZERETET vallását. Logikus, hogy a mindenkori társadalmak irányítóinak soha sem lesz szükség ilyen tanításokra, csak olyan tanokra, melyek a tudat börtönében tarthatják az embert, akinek szüksége van a vezetőkre, megvezetőkre és közvetítőkre. Jézus pedig megmutatta az utat, hogyan válthatjuk meg magunkat az ösztönszintű lét illúzióiból. Hogyan válhatunk magunk is a szeretet mestereivé. Jézus nem követhetetlen példát akart nekünk adni, és végképp nem zsarolni minket véres keresztjével, amint tanításának elferdítői évezredeken keresztül tették azt, cinikusan mutatva a kereszten függő megalázott Jézusra, majd a híveket kioktatva ezzel: látod, Ő meghalt érted a kereszten, hát ki vagy te hozzá képest, te bűnös, bűnben fogant ember? Mi ez ha nem a lélek zsarolásának fegyvere, kárhozattal, pokollal és szeretetlenséggel?

Az Ó és Új-testamentum istenképnek összedrótozóinak majd két évezredes igyekezete érthetően arra irányult, hogy ráerőszakolják a zsidók törzsi Istenének a képét  Jézus Atyjának a képére. De Jézus soha, egyetlenegy alkalommal sem beszél Atyjáról úgy, mint aki „bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.” (Náhun könyve 1,2) Az Ószövetség viszont számos helyen jeleníti meg ezt a haragos, vérengző istent, az általam kiemelt idézet mégis talán a legtalálóbb ennek jellemzésére. Egy onlájn Bibliába beütöttem ezt a szót: bosszú. Meglepett a találati mérleg, mely 107 idézetet eredményezett, ezek között számosat az Ószövetségből, utalásként Jahve bosszúálló istenére.

Jézus szavai Mennyei Atyjáról kristálytiszták és egyenesek:

 

Jézus és Ábrahám (Jn 8, 31-59)

31Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: “Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, 32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” 33“Ábrahám utódai vagyunk – felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” 34Jézus így válaszolt: “Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. 35A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. 36Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. 37Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam. 38Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.” 39Erre közbevágtak: “A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: “Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. 40De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. 41Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: “Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.” 42Jézus ezt válaszolta: “Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. 43Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. 44A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. 45Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. 46Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? 47Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” 48A zsidók erre rátámadtak: “Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk?” 49“Nem vagyok ördögtől megszállott – felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, 50noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon. 51Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” 52A zsidók közbevágtak: “Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. 53Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” 54Jézus így válaszolt: “Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, 55de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását. 56Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” 57A zsidók felháborodtak: “Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” 58Jézus így válaszolt: “Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” 59Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.

 

Jézus tehát az ószövetségi zsidó törzsi istenre JHVHra utal amikor félreérthetetlenül jelzi a zsidóknak: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” Ezek után feltenném még egyszer és utoljára a kérdésem: azonos-e az Ószövetség istene Jézus Atyjával? Az én válaszom egyértelműen NEM.

A szeretet és a bosszú istene nem fakadhat egy tőről. Az Ószövetség pedig nem Jézus Atyjának az igéje. Akkor miért is ragaszkodnak hozzá a magukat judeo-keresztényeknek valló egyházak ilyen vehemensen? Talán kétezer év alatt senkinek sem tűnt még rajtam kívül fel ennek a paradoxonnak a nyilvánvaló tarthatatlansága és istentelensége? Bizony sokunknak feltűnt már ez. Sokunknak, akiket megérintett Jézus krisztusi tudatának Fénye. Sokunknak, akik MAGjában szárba szökkent a Jézusi ige: …szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket!

 

Szeretettel: József Tamás testvéretek

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 − 8 =