Istenfélelem és istenszeretet, elmélet vagy paradoxon?

(II. primitív teozófiai elmélkedés)

Istenfélelem (lat. timor Dei): 1. természetes erény, az értelem meghajlása a természetes erkölcsi törvény alkotója előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat megbüntet. A vallástört. tanúsága szerint az  mint az emberi cselekedet és magatartás befolyásolója minden népnél és kultúrában megtalálható volt (istenek). A teljes élet jutalmazása v. büntetése a fölfoghatatlan, az „egészen más”, a „Szent” joga, akit az ember nem érthet meg, de föltétlenül tisztelnie és félnie kell (örök élet). Az  a vallásosság társerénye. Ellentétes víciuma a vakmerőség.” (Magyar Katolikus Lexikon)

Szeretet, szerelem (gör. erosz, phília, agapé, lat. amor, amicitia, caritas): I. Szóhasználat. 1. szenvedély (lat. amor sensibilis/sensitivus/animalis): az érzéki vágyóképesség első tette: tetszése az érzékileg megragadott jóban. Mint ilyen a szenvedélyek között az első, minden más szenvedély belőle fakad. – 2. az akarat aktusa, amellyel természetszerűen odafordul az előtte megjelent jóhoz és birtokolni akarja. Ellentéte a gyűlölet. – 3. erény, amely készségessé tesz önmagunk és a másik ember (lelki, fizikai, anyagi) javainak szolgálatára. Az egyházatyáknál a hittel és a reménnyel együtt isteni (természetfölötti) erény, mellyel mindent és mindenkit Istenért és Istenben szeretünk (Isten szeretete, istenszeretet, felebaráti szeretet, önszeretet, hazaszeretet, vendégszeretet, ellenségszeretet). Aquinói Szt Tamás szerint a  az összes erény alapja és hordozója, benne érthető meg az erények összefüggése egymással: a  mint isteni erény emeli az összes többi erényt természetfölötti szintre. – A  a halálos bűn állapotában megszűnik (egy-egy halálos bűn gyöngíti, a szentgyónás visszaállítja a lélek -képességét).” (Magyar Katolikus Lexikon)

Szerethetünk e olyan entitást akit félnünk kell?

A szeretetnek nincs ellenpontja. A szeretet az, amiben kialszik minden feszültség, megszűnik a hatalomvágy, bármiféle kényszer, emberi okoskodás, mert a szeretet nem lehet az emberi gondolat és elme terméke. A gyűlölettől nem juthatunk el annak tagadása által a szeretet valóságához, ahogy a szeretet tagadásával sem jutunk a gyűlölethez. Csupán a szeretet hiányához. A félelem nem lehet út a szeretethez. Ha csupán a hagyományos logikát használjuk, akkor is arra juthatunk, hogy pontosan a félelem az amely gyűlöletet vált ki az emberből. A félelem kényszer. Ha viszont önmagunktól eszmélünk rá valakinek az értékeire, legyen az akár intelligencia, akár spirituális gazdagság vagy pusztán fizikai erő, azt csak akkor szerethetjük ha a szeretet őszinte csodálattal, megbecsüléssel  jár.
Nézzük mit mond az Ószövetség parancsa az eredeti zsidó hagyomány szerint:

„Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek.  És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.”

Az Újszövetségben Krisztus elhozza a megváltást és ezzel érvényét veszti a teológusok szerint az „harmadiziglen és negyediziglen” megtorlása a bűnnek. Emlékezzünk csak arra, hogy Pál (Saul) is Krisztus követőinek vérmes üldözője volt, mielőtt megtért. A keresztényekre tehát ez a megtorlás már nem vonatkozik. Ám a keresztény tízparancsolat első három parancsolata továbbra is feltétlen istenfélelemre szólít fel:

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!

Három parancs, mely semmi kétséget nem hagy afelől, hogy itt az istenfélelem és nem az istenszeretet alapjai kerülnek lerakásra, és még véletlenül sem opcionálisan. Felszólító, parancsoló módban közlik veled, hogy hol a helyed az isten-ember korrelációban. Nem a tízparancsolatot szeretném górcső alá venni. Az Isten ugyanis további parancsolatokat is ad amelyek megszegése egyenlő a bűn elkövetésével. A probléma viszont pont ebben feszül. A tízparancsolat ugyanis tartalmaz olyan hasznos erkölcsi útmutatásokat, melyek betartása valóban hasznos, gondoljunk csak a „4. Atyádat és anyádat tiszteld! 5. Ne ölj! 6. Ne paráználkodj! 7. Ne lopj! 8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! 9. Felebarátod házastársát ne kívánd! Ne kívánd felebarátod házát! 10. Mások tulajdonát ne kívánd!” parancsolatokra. Bár itt sem a szeretet felől történik a megközelítés. Ugyanis az utolsó hét parancsolatra a felebaráti szeretet esetében nincs szükség. Lehetett volna helyette egyetlen parancs: szeresd felebarátodat mint önmagadat. Ezt azonban csak később hozta el Krisztus: „Jézus, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik az első parancs, azt felelte: “Az első ez: Halljad, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.” (Mk 12,29-31) Itt viszont bár a szeretet felől történik az isten megközelítése, mégis paradox módon parancsolat által. Lehet-e a szeretet megparancsolni? Mi a szeretet, ha eleve feldarabolható isten és ember szeretetére? A szeretet nem születhet parancsszóra, a szeretet egy és oszthatatlan. Nem szerethetjük külön szeretettel istent, apánkat, anyánkat, házastársunkat, barátainkat és az embereket. A szeretetnek ez a fajta megosztása az emberi elme, a gondolat terméke. A szeretet biztosan nem lehet olyas valami, mit meg lehet parancsolni és meg lehet osztani, szét lehet darabolni.

Az Újszövetségben amint láthatjuk már történik néni finomítás. Krisztus már nem fenyegetőzik harmad- és negyediziglen történő megtorlással, bosszúval. A szeretetet hirdeti, de az Isten szeretetét ő sem teszi opcionálissá. A veled vagy ellenem feloldhatatlan ambivalenciájának konfliktusa továbbra is megmarad a szeretet és szabad választás tükrében nézve.

Ez az istenkép vonul végig a keresztény vallásokon. A féltőn szerető isten, amit magyarul helyesebben féltékenyen szerető istennek nevezhetünk. A féltékenység lehet a szerelem, de nem a szeretet tulajdonsága. Az abszolút szeretet nem lehet féltékeny, megengedi bárkinek az imádását. A szeretet és a hűség az emberi gondolkozásban nyernek csak fontosságot. Mint ahogy a dualista gondolkodásban a szeretet-gyűlölet, hűség-hűtlenség párosok. Amint azt már tárgyaltuk, a szeretetnek nincs ellentéte. Mert nem egy síkon mozog a példaként felhozott hűség-hűtlenség párossal. A gyűlölettel sem. A szeretet nem található meg a gondolat dimenziójában. A Biblia istene túlságosan emberi jegyeket és kategóriákat hordoz magán ahhoz, hogy hiteles legyen. Az az Isten, amely maga az abszolút szeretet, az nem lehet féltékeny, nem lehet haragtartó, nem törhet uralomra, nem kényszeríthet senkit semmire. Mert a tökéletességnek erre nincs szüksége. Legfőképpen nem kényszeríthet senkit önmaga imádatára vagy szeretetére. A tökéletesség nem az amit emberi mértékkel mérhetünk és kimutathatunk egy skálán, belegyömöszölhetünk egy mértékegységbe. Amit az ember tökéletességnek képzel, azt a tökéletességet csak a gondolat hozza létre, egy elvont fogalom mely a valóságban nem létezik. A tökéletesség az ami a  gondolat számára elérhetetlen, a szeretet az amit a gondolat nem képes megérinteni sem, mert az amit a gondolat megérinthet az minden csak nem a tökéletesség és nem a szeretet. Ilyen értelemben nincs értelme a szeretetet kategóriákra bontani. Nincs abszolút értelemben vett szeretet, csak szeretet. A szeretetben megszűnik minden félelem. Az istenfélelem és az istenszeretet pedig most már láthatjuk hogy egy feloldhatatlan paradoxon. Mert ha Isten (Teremtő, Legfelsőbb lény, Mindenség stb.) szeretet, akkor nincs benne semmi olyan amit a gondolat teremthet meg. Azon fáraók, császárok, uralkodók akik maguk voltak egyben istenek, nagyon is emberiek. Hozzájuk kapcsolódhat az istenfélelem, de ők viszont csak önjelölt istenek.

Olyan entitást abszurdum szeretni, amelyik félelmet parancsol. Akitől félni kell. Akinek már az is bűn, ha nem őt imádod. Akkor a többi parancsolat betartása már hiábavaló? Nem. De ha nem szeretetből fakad mit sem ér. A szeretet számára a többi úgyis természetes. Ha szeretet van benned akkor nem ölsz, nem lopsz, nem hazudsz. Szeretetre nem születhet parancs, a szeretetnek nincs parancsolata, nincs törvénye. Az istenfélelem és istenszeretet együtt tehát egy paradox elmélet.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

három + 12 =