SZEM-PONT-OK

Szempontok az oldalon található szellemi tartalmak olvasásához

Az alábbi gondolatokat azon olvasók figyelmébe ajánlom, akik életük értékes perceit nem átallják az emberi személyem által közlésre került szellemi tartalmak olvasására, értelmezésére, megértésére fordítani. A viszonylagosan tisztább érthetőség végett, az alábbiakban tisztelettel figyelmébe ajánlok minden elmélyülni szándékozó számára néhány alapelvet, mely az írások megfelelő értelmezésében nyújthat némi segítséget.

Jelen honlapon közreadott tartalmak elsősorban azoknak szólnak, akik a világnak, a valóságnak és a tudatnak önMAGukban, önMAGuk által és önMAGukért való megismerésének az egyedi, tudati-szellemi útját járják. Akik az életen, a létesülteken, a relatív valóságon túlmutatót, a lét forrását, a megnevezhetetlent, a metafizikai fogalommal Abszolútumnak nevezettet, a Teljességet kutatják.

Ezen gondolatok írója nem filozófus, guru, spirituális tanító vagy bölcs. Ami és aki – vagyok – az sem állítással, sem tagadással nem ragadható meg a MAGa teljességében, így természetszerűen mindenkinek MÁS és más a maga részeiben. Személye(m) által közzétett tartalmaknak nincs és nem is lehet senki számára sem abszolút érvénye. Csak az egyedi megtapasztalás útja érvényesíthet bármit, bárkinek belőle.

Az írásokban a magyar nyelvben lévő mélyebb jelentésrétegek sajátos módon kerülnek kiemelésre, sokszor felülírva ennek érdekében a jelenlegi nyelvi konvenciókat. Külön szeretném kiemelni, hogy bár mindez a felületes szemlélőnek önkényesnek tűnhet, mégsem a nyelvünk valamiféle kiforgatása vagy megerőszakolása vezetett, hanem mindezáltal azt a következetes, megalkotása során eleve kódoltnak tartott belső, koherens, metafizikai EGYségszemléletet szeretném nyomatékosan láthatóvá tenni, ami jóval túlmutat a köznyelvi használat jelentéskeretein. Nyelvünkben az EGY, a SZER és a MAG szavunk különleges, EGYetemes jelentéstartalmakat hordoznak különböző összefüggésekben, melyek kifejtésre kerülnek az írások, a könyvek tartalmaiban.

A fentiekkel összhangban a magyar nyelv metafizikai rétegeinek a felfejtésére is kísérletet teszek, ezért ezen játék a szavakkal egyszerre komoly és egyszerre könnyed jelleggel, de soha nem öncélú tetszelgéssel igyekszik rámutatni azon esszenciális jellegű fundamentális felismerésemre, mely szerint a magyar nyelv nem pusztán alkalmas a legmagasabb rendű metafizikai valóság szimbolikus érzékeltetésére, szemléltetésére, hanem a magyar nyelv MAGa IS élő metafizika. Ezen kijelentésem adekvát értelmezése pedig semmiképp sem jelenthet nemzetieskedő, egyéni vagy közös, profán és praktikus célokra való eszmei kisajátíthatóságot, annál is inkább mivel ezen gondolatok írója határozottan elzárkózik minden ilyen jellegű kezdeményezéstől, szellemi és eszmei áramlattól. A célom a fentebbi megállapítással nyelvünk azon rejtett kvalitásainak a kidomborítása, melyeknek tudatosítása által az egyedi, individuális tudat önMAGa létének forrásához, eredetéhez juthat közelebb, saját avatottsági szintjének megfelelően.

Tisztában vagyok vele, hogy a világot mindenki a saját tudati tartalmainak a valóságán keresztül tekinti és értelmezi. Sokszor használunk úgy fogalmakat egymással folytatott eszmecserékben, hogy valójában nem próbáljuk meg azok jelentéstartalmait egyeztetni, tisztázni a minél pontosabb kommunikáció érdekében. Ez rengeteg félreértés forrása, ezért ebből a megfontolásból kiindulva kérek mindenkit, hogy az írásokban gyakran szereplő fogalmak pontosabb értelmezése végett, mielőtt bármit is elolvasna írásaimból, könyveimből, először a „Fogalomtár” című linket / fejezetet tekintse meg.

Fontos kiemelnem, hogy nem vagyok követője semmilyen klasszikus vagy neospirituális szellemi ösvénynek, az általam közöltek nem valamiféle, pusztán logikai úton előállított, absztrakt szintézisei ősi spirituális bölcsességeknek, vagy neospirituális rendszereknek, utaknak. Az utam során, az egyedileg és egyénileg felismert tudattartalmak (szándékosan nem nevezném őket igazságoknak, legkevésbé bölcsességneknek) ugyanakkor adott esetekben – többé vagy kevésbé – mégsem különböznek olyan EGYetemesnek mondható bölcseletektől, szellemi MAGoktól, melyek akár ősi spirituális utakban, vagy akár töredékesen a mai vallásokban is fellelhetőek. Amennyiben bármilyen értéke lehet az általam közzétett gondolati pályáknak, felismeréseknek, megéléseknek, az azért lehetséges, mert újra képesek rávilágítani arra az egyszerű tényre, hogy “Nihil novum sub solem” vagyis a lét, a létezés és az élet viszonylatában önMAGunk megismerésének központi problematikájának számos, egyedi és egyéni útja létezik,  de paradox módon, minden út EGY és EGYetlen örökkévaló, abszolút valóságra mutat, arra a valóságra amiből minden ered és visszatér, amiben minden lét, létezés és élet, ezek hiánya és ellentéte VAN. Egyfajta tanúságtétel mindaz amit közreadok, arról a szellemi valóságról, amit érzékelek, látok, amit és amiben élek.

Egyszerűbben fogalmazva, életem során mindazon szellemi művek – elmélkedések, írások, könyvek – melyekkel találkoztam, paradox módon nem felismeréseim forrásai voltak, hanem bizonyos értelemben véve tükröződései, megerősítései azoknak. Ez azért volt és van, mert alapvetően soha nem ezekben kerestem az igazságot, a bölcsességet, hanem az egyéni gondolati pályák, és megtapasztalások mentén. Ezen szellemi tartalmak így mindig utólag jöttek az utamba, amikor már a jelentős felismerések bennem megszülettek.

Az írásokban megjelenített gondolatok – pusztán racionálisan szemlélve – tele vannak ellentmondásokkal és paradoxonokkal, melyeket nem célom feloldani, mert a LÉNY-EG amire reflektálnak, amire utalnak pusztán racionalista logikával megragadhatatlan. Mindenki értelmezze, ahogy akarja és tudja őket, önön képességei, szellemi beavatottsága által. Ez az igazi szabadság és “prekoncepció mentesség” a részemről amit az olvasónak nyújthatok. Az írásaim nem meggyőző célzattal íródtak, sokkal inkább egy szellemi út mementóiként lettek megörökítve a bennük foglalt tartalmak. Nem szólnak tömegeknek és nem is céljuk tömegek megszólítása, hanem azoknak szólnak, akinek a megnyilvánult, érzéki világon túl mutató valóságára fogékonyak, abban elmélyedni képesek.

Az általam leírtak nem puszta logikai intuíció, vagy intellektuális termékei bizonyos gondolati pályáknak. Ami mögöttük van, az lényegét tekintve olyan világ-átélés, mely tulajdonképpen átadhatatlan. A metafizikai gondolkodásmód és nyelvezet, amelybe ezeket becsomagoltam pusztán egy eszköz, annak az érzékeltetésére, hogy ez a világ – ami mindig az én általam átélt világ, tudati valóság értendő, nem pedig valamilyen tudatomtól absztrakt és független valami – megjelenés. (transzcendencia). Valaminek / valakinek a megjelenése, nem ok, hanem okozat. Az ok – mint végső ok – pedig puszta okoskodással nem felfejthető, mert a logikai rendszerek, mind csak önmagukban véve, önmagukhoz képest és önmagukba zárva képesek bizonyos szempontok alapján való megjelenítésére a dolgoknak. Azoknak a dolgoknak – tudattartalmaknak, tudati objektumoknak – melyek tudattól és személyes nézőponttól és értelmezéstől függetlenül valójában soha nem tárgyalhatóak.

Tudattól független, objektív valóság – megtapasztalásaim, felismeréseim szerint – nem létezik. A tudat(om) természetét illetőleg nem veszek alapul semmilyen klasszikus iskolát, csak és kizárólag az egyéni megtapasztalásokat, felismeréseket, valamint intuitív módon feltárult szellemi tartalmakat. A tudományos, tudományoskodó, materialista világképben ezen tudattartalmak csak hiányosan, töredékesen, vagy egyáltalán nem értelmezhetőek, ezért nem is törekszem semmiféle kompromisszumra, mely valamiféle kényszeres “közérthetőség” motivációjából fakadna. Azon embertársaim számára, akik az objektív valóság létét önön tudatuktól függetlenül élik át, tételezik, valamint annak meglétét megdönthetetlen tényként kezelik (naiv realizmus és ennek formái) jelen szellemi tartalmak nem lesznek értelmezhetőek, így természetükből fakadóan érthetőek sem. Ezen szellemi korlátot nem igyekszem a tartalmak szellemi értelemben vett leegyszerűsítésével, alászállításával felszámolni, annál is inkább, mivel ez lehetetlen, a célom az arra érzékenyek tekintetének az ÉG, az EG-ÉSZ, az EGY és EGYetlen valóság, a Teljesség felé való irányítása, és nem annak földhöz ragasztása, amint azt a jelen korszak mindent átható, mindent meghatározó materializmusa teszi.

A relatív világban nincsenek abszolút logikai rendszerek, minden nézőpont és értelmezés kérdése. Ami abszolút, az túl van a ráción. (A relatív világ mégis, paradox módon az Abszolútum része, megjelenése, kifejeződése, tükröződése.) Ez csak a racionalitáson túli intuícióval ragadható meg. Csak megélni, átélni és átérezni lehet. Az egyéni megélésnek és átélésnek pedig nem is lehet és nem is kell legyen mindenki számára való érthetősége, és egzakt jellege. A LÉNY-EGünket tekintve a dolgok gyökerébe, az intuitív módon való behatolás, (misztikus intuíció) vagyis a dolgok LÉNY-EGével való EGYesülés vezetheti vissza MAGomat, önMAGamon át önMAGammal önMAGomhoz.

Gondolataim elsősorban azoknak szólnak, akik az enyémhez hasonló úton, utakon igyekeznek eljutni az önMAGuk valóságának a legmélyére. Nem az a lényeg, hogy más mit tart “abszolút” igazságnak, (mert az számomra egy konvenció, vagy egy sajátos nézet, amit tiszteletben tartok) hanem hogy a megjelenítettek szempontjából, az adott írásban mi az az intuitív módon megragadott, racionalizálni próbált lényeg, amit egy fogalmi rend segítségével érzékeltetni szeretnék. (Ezért van úgy, hogy bizonyos fogalmakat nem úgy használok, amint az konvencionálisan elvárható lenne.)

Írásaim puszta logikával ugyanúgy támadhatóak, és ugyanúgy ízekre szedhetőek, mint bármilyen logikai rendszer. Nem valamiféle rendszer építésére és kidolgozására törekszem. Ennek tudatában írok. Ezért nincs igényem vitatkozni senkivel sem, saját intuitív valóságom átélésének tartalmait illetőleg, amit nem utolsó sorban amúgy is abszurd és értelmetlen dolognak tartok, akár profán példával élve az ízekről vitatkozni, amit mindenki másként érzékel. (A formaiság pedig soha nem lehet tökéletes. Ugyanakkor mindig tökéletes.) Arra viszont nyílt vagyok, hogy amennyire valakit mindez – amiben többé vagy kevésbé magára ismer – őszintén érdekel, esetlegesen megpróbáljam érthetőbben megvilágítani lehetőségeim szerint a részleteket. (Értelmes, elmélyült, gyümölcsöző párbeszédet folytatni csak közös szellemi platformról kiindulva lehetséges.)

A LÉNY-EG – az én megközelítésemben – mindig CSAK paradoxálisan ragadható meg, és ezért nem is igyekszem a paradoxonok feloldására, hiszen a paradoxon azért paradox, mert olyan valóságból származik, olyan valóságra mutat, amit pusztán logikailag megragadni nem lehetséges. Sokkal inkább elmélyedve abban, A KI vagyok. (és ezt mindenkinek önmagára, egyes szám első személyben kell értenie, értelmeznie) Valójában nem “Az Igazságot” keresem már jó ideje, mert tudom, hogy a puszta rációba zárult, relatív világban és világértelmezésben ilyen nincsen. (Az Igazság csak a maga teljességében, minden nézőpont relativitásától megszabadítva nevezhető Igazságnak a számomra, ez pedig MAGa a Teljesség, az Abszolútum. Ezzé csak válni lehet, és ez emberen túlmutató, de értelem szerűen azt is magában foglaló dimenziója a létnek.)

A bölcsességet kutatom. Nem MÁS-ok, hanem MAGam üdvösségére. Mindez pedig igen kevés embernek lehet a hasznára, segítségre. Vagy az is lehet, hogy senkinek sem. Akkor miért írok? Az igazi játéknak, számomra nincs miértje. ÖnMAGa a cél és az eszköz is egyszerre, önMAGáért. Az üdvösségért, és azon is túl: a Teljességért.

FJT

jelenes

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)