Az emberi lét egyetlen értelme

(IV. primitív teozófiai elmélkedés)

A szeretet a spiritualitás abszolútuma. A szeretetben nincs hierarchia, nincsenek szintek, nincs alá vagy fölérendelt, viszonyítási rendszer, nincs mértéke és örökös időnélkülisége folytán nincs sem kezdete sem vége. A szeretet az emberi gondolat számára körülhatárolhatatlan és felfoghatatlan valóság. Nem egy érzés, nem egy érzelem és sem a szerelemben, sem a szenvedélyben nem található meg. Ami a testi szerelemben és a szenvedélyben megtapasztalható az minden csak nem szeretet. Az emberi gondolkodás megkövült mintáinak átvétele miatt gondoljuk sokan azt, hogy a testi szerelemmel való szeretet az a legintenzívebb élmény amit az ember megtapasztalhat, ezért hamisan mindent hozzá hasonlítunk és vele teszünk egyenértékűvé.

…tovább »

A hit és a vallásos választási kényszer

(III. primitív teozófiai elmélkedés)

Hiszek az Istenben, hiszek magamban, hiszek a Kozmoszban, hiszek az Első Mozdulatlan Mozgatóban, hiszek a…vagy nem hiszek semmiben? Hinni vagy nem hinni. Ez itt a kérdés. Tényleg ez a két út létezik, vagy ezen kívül nem létezik semmilyen valóság?

Nem látom értelmét a különböző filozófiai iskolák hitdefinícióinak a végigfutását, mert nem ezt szeretném alapul venni a téma körbejáráshoz. Rá fogunk jönni, hogy ezek az iskolák, nem nyújtanak semmilyen segítséget az igazság feltárásához. A keretrendszerek alkalmazása automatikusan már meglévő sémákba kényszerítik a gondolkozást, és az igazság megismerése eleve szabad kell legyen bármilyen rendszer vélt vagy valós igazságától.

…tovább »

Istenfélelem és istenszeretet, elmélet vagy paradoxon?

(II. primitív teozófiai elmélkedés)

Istenfélelem (lat. timor Dei): 1. természetes erény, az értelem meghajlása a természetes erkölcsi törvény alkotója előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat megbüntet. A vallástört. tanúsága szerint az  mint az emberi cselekedet és magatartás befolyásolója minden népnél és kultúrában megtalálható volt (istenek). A teljes élet jutalmazása v. büntetése a fölfoghatatlan, az „egészen más”, a „Szent” joga, akit az ember nem érthet meg, de föltétlenül tisztelnie és félnie kell (örök élet). Az  a vallásosság társerénye. Ellentétes víciuma a vakmerőség.” (Magyar Katolikus Lexikon)

Szeretet,

…tovább »

Honnan származik a gonosz?

(I. primitív teozófiai elmélkedés)

“Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” Jel 14, 7

Mit jelent ez? Azt, hogy aki elfogadja a Biblia tanításait, annak a számára nincs választási lehetőség. A vallások nem is erről szólnak. A vallások emberi válaszok az emberi lét nagy kérdéseire azoknak akik elfogadják azokat és hisznek benne. A hit ugyanis kikapcsolja a logikát az emberi elmében. Ezért van maga a Biblia is tele olyan ellentétekkel, melyek csak a vallások követői számára elfogadhatóak és csak a hit keretein belül nyerhetnek értelmet.

…tovább »